Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Geszler Ödön: A Geszler család a divatszakmában 19-20. század

a jómódúaknak és a rangkóros polgároknak. A Nemzeti Kaszinó-tagok hitveseinek a fenséges megjelenést hangsúlyozó luxuriőz toaletteket, amikor azok a gőgös arisztokraták kaszinójának pompázatos estélyeire készültek. A nemesség és a nagypolgárság egy fokkal alacsonyabb előkelőségű Országos Kaszinójának estélyeire meghívottak hölgyeinek a kevésbé fényűző, de az uralkodó divathoz igazodó, hivalkodóan feltűnést keltő, sleppes estélyi ruhákat. Végül az előbbi modellek szerényebb változatait, a már korántsem egyedi, több variációban megismételt példányait a Saskörbe, a Nemzeti Körbe járó középrétegek, polgárok, értelmiségiek, tisztviselők, kereskedők hölgyeinek. Az exkluzív modelleket a divatház vezetői Párizsban vásárolták. A cégtulajdonosok évente kétszer, ősszel és tavasszal utaztak a francia fővárosba, és a leghíresebb divattervezőktől hozták magukkal a legelegánsabb toaletteket, még a bemutatók előttről, azzal a kikötéssel, hogy a kiválasztott és megvásárolt modelleket másoknak már nem adják el. 1896! Idézet az egyik napilapból. „A magas arisztokrácia december végéig jószágain tartózkodott, már kezd a fővárosban gyülekezni és fogatjaik, amelyek az Operánál, a Kuglernél, de leginkább a Monaszterly és Kuzmik Utódai cs. és kir. udvari szállítók előtt állnak, adják csak a fővárosnak az igazi nagyvárosi jelleget. Párizs Budapesten! Ezt látjuk a Monaszterly és Kuzmik Utódai divattermeiben naponta a déli órákban. Egész Budapest elegáns világa ott találkozik a gyönyörű mintaruhák és szövetek szemlélésébe merülve. Itt dolgozik a Párizsból szerződtetett Mariette Marchand direktrisz eredeti párizsi szellemben. Műszaki vezetése mellett nyolc kiváló munkatárs dolgozik és hat szalonkisasszony. A műhelyekben kb. száz férfi és ötven-hatvan női munkás." A Váci utcai üzlet előtt valóban a hintók hosszú sora várakozott. A kocsikból a felékszerezett asszonyok, vagy a szűcsremekekbe burkolt demi-vierge-ek szálltak ki gavallérjaik kíséretében. A divatház 1885-ben, az első Országos Kiállításon Koronás Arany Érdemkeresztet nyert. Az 1896. évi Ezredéves Kiállítás előkészítésén Geszler József a kiállítás ruházati ipari szektorának miniszteri biztosa. Cége a kiállításon Állami Aranyérmet kapott. A magánember Anyagi körülményeinek megszilárdulásával Geszler József 1877-ben megházasodott. Feleségül vette a nála 22 évvel fiatalabb Müller Máriát, egy zuglói asztalosüzem tulajdonosának a lányát (4. kép). Harmonikus és boldog házasságukból hat gyermekük született: négy fiú és két leány. Sorrendben: József, Ödön, Mariska, Aranka, Béla és Ferenc (5. kép). 1879-ben a Régi posta utcában, a Duna-partra néző sarokházba költöztek, kétszáz méternyire a divatszalontól. Ebben a meghitt otthonban nevelték fel gyermekeiket. A családfő minden jövedelmét családja jólétének biztosítására fordította. Vagyonosodott, 1884-ben telket vásárolt a Svábhegyen, a Melinda utcában. Négy év múlva családi házat építtetett rá. Tervezője Monaszterly Szilárd építőmérnök. Az épület a Villa Letícia nevet kapta. A keresztapa a cégtárs, Pertik Béla, annak ellenére, hogy lobbanékony természetével és költekező életmódjával akkor is és később is sok baj okozója volt. A villát - csak a nyári kihasználtsága miatt - két év múlva eladták és 1892-ben Révfülöpön - krónikabeli kifejezések szerint - egy „pincés szőlőt" vásároltak, majd részben bankkölcsönökkel a szőlőt több szomszédos telekkel bővítették és a „pincét" vincellérházzá emeltették, ahol a család és a rokonság több boldog nyarat töltött. 1893-ban telket vásárolt a budai Mártonhegyen, befásíttatta és építkezett, hogy „öregkorában oda kisétálhasson".