Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Tóth György: A gyűszű

17. Aranygyúszű, zománcfestett tartótojásban, német, 19. század vége (cgt. 4583) Magyarországon a 2000. évben a Hollóházi Porcelángyár, a Gránit Kőedény Kft. és a Herendi Porcelánmanufaktúra gyártott porcelángyűszűket. A kivitelezés igényességét és a művészi kialakítást illetően Herend jár élen, ahol ma is egyedi gyártásban készülnek korlátozott számban, gazdag aranyozással (klasszikus higanyos aranyozással). Színvonaluk és értékük a meisseni porcelánnal vetekszik (16. kép). Az emlékgyűszűk különleges alkalmakra vagy megkülönböztetett személyeknek készülnek és általában gyűjteményekben kötnek ki. Ilyen emlékgyűszűk készültek például a Herendi Porcelánmanufaktúrában a Pápai Kékfestő Múzeum muzeális mintakincseinek felhasználásával. Az ötféle gyűszűből mintánként 35 darab számozott példányt egyedi gyártásban, kézzel festettek és azok a megbízó kérésére üzleti forgalomba nem kerültek. Kuriózumok A gyűszű története is tele van különleges eseményekkel. Gyűjtők számára mindenkor az egyes darabok ritkasága és ára nagyon fontos, ez áll az érdeklődés központjában. Ebből a szempontból I. Erzsébet gyűszűje a legérdekesebb. A királynő (1558-1603) a mongol udvartól kapta ajándékba a hivatkozott gyűszűt, miután szeretett hímezni és elismerten ügyes is volt ezen a területen. A gyűszű később egyik udvarhölgyéhez került és idővel megjelent a mű-