Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)

Szemán Attila-Méri Edina: A selmeci Bányászakadémia hallgatóinak jellegzetes ruhadarabja, a grúben

zsebek elhelyezkedése sem volt mindig egyforma. A lengyel diák rövidebb grúbenján a zsebek lent helyezkednek el. A gruben anyaga még ekkor is a barhet, s a kézelők és gallér még itt sem készült bársonyból. Külön kézelő nem látszik, de az ujjak vége már kabátszerűen nyitott az 1860-as évek elején. Az eredetileg a mandzsettán levő egy-egy gomb azonban megmaradt az ujjak végén. A kivillanó bélés az előbbiekkel megegyezően piros. Természetes, hogy a katonai egyenruhákhoz viszonyulnak a polgáriak, tehát a bányász egyen-, illetve formaruhák is. A grüben hossznövekedése is összefügg a katonai ruhák hosszának növekedésével. Mindez azzal kezdődött, hogy a reformkorban a magyar nemesség haladó része az ebben a korban elterjedt rövid dolmány helyett hosszabb dolmányt kezdett viselni, amelyet ősibb magyar viseletnek tartottak, és Attila hun királyhoz kapcsoltak. Bármily hihetetlennek tűnik is, de ez akkoriban komoly politikai állásfoglalást jelentett, s az udvari rendőrkémek is jelentésre méltónak találták, melyik magyar főúr visel ilyen ruhát. A magyar katonai viseletben 1848-49-ben jelenik meg, majd a 19. század második felében általánossá válik az atilla. Az atilla és a vele azonos hosszúságú fegyverkabát (Waffenrock) egy-egy hosszabb katonai kabátfajta, mely rövidebb kabátfajtát váltott fel. Az atilla a dolmányt, a Waffenrock a gyalogsági frakkot.

19 Azért annyit hozzátehetünk, hogy a magyarországi rendfenntartó erők, pl. a zsandárok a 19. század első felében szintén a dolmányt viselték, tekintet nélkül lovas, vagy gyalogos mivoltukra. A bányász egyenruhában a frakk szárnyai amúgy is feleslegesek lettek volna a farbőr miatt. Az 1870-es évekre a grúbenek hossza már eléri az atilla és gyalogsági fegyverkabát hosszát. Ez a hosszúság aztán megmaradt a legutóbbi időkig. Hasonlóan az említett katonai viseletekhez a grúbenek ugyancsak derékba szabottak, a test vonalait követők voltak. A régebbi rövid grüben 10-11 apró gombja helyett a 8 gomb vált általánossá, s ezek mérete is növekedett. Az 1880-as évekre aztán megjelenik először az állógallérok bevonása fekete bársonnyal, majd a 20. század elejére az ujjak végét is fekete bársonnyal borították. Ez utóbbi fejlemény azt is jelentette, hogy Selmecen megfigyelhető a díszruha és a mindennapi ruha egymáshoz közelítése, keveredése. 1904-ben a Bányászati Akadémiát Bányászati és Erdészeti Főiskolává alakították át. Ez a diákok ruházatát semmiben sem befolyásolta, csak ezután a hallgatókat nem akadémikusoknak, hanem főiskolásoknak nevezték. Az 1910-es években a grúbeneket már posztóból készítették és természetesen a gallért, az ujjvégeket a továbbiakban is bársonnyal borították

20 (lásd 78. old. II. kép). A gombok száma ebben az időben elöl 6, hátul a hasíték mellett 3-3. A zsebfedőkön és az ujjak végén egy-egy kisebb gombot találunk. Selmecen a farbőr mindvégig a gruben tartozéka volt. Általában a farbőr fölött viselték, de előfordult ritkán a fölé kötött farbőr is. A farbőr övét többnyire lemezes, keresztezett ék-kalapács bányászjelvénnyel díszített csat kapcsolta össze, és mindig a farbőr „füles" változatát használták. A jelvények - mármint a bányászjelvények az állógalléron - sokáig nem jelentek meg külön, hanem oda is egy-egy bányászjelvényes gombot varrtak. Először az 1860-as években kezdenek különálló bányászjelvényeket viselni, de az 1862—64-ből ismert fényképek tanúsága szerint még alig van erre példa. Továbbra is a jelvény helyett a galléron is bányászgombos grúbenek voltak többségben. A grúbenek, minthogy azokat eladták, örökölték,

21 sokszor régebbi és újabb típusaikban is egymás mellett éltek. A válltömések Selmecen az utolsó időszakig a vízszintes hurkákat jelentik a vállpereccel. A függőleges hurkák először Sopronban készültek. Az utolsó időben a selmeci grúbenek anyaga is posztó volt, de sokkal vékonyabb kelme, mint a későbbi soproniaké.