Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)

Szemán Attila-Méri Edina: A selmeci Bányászakadémia hallgatóinak jellegzetes ruhadarabja, a grúben

zon látható sapka a leggyakoribb a festményen is. Látható még benyomott és kinyomott tetejű, széles karimájú kalap is. A ruhák színe szürkés-barnás, nem fekete, de a csákók fakulatlanul fekete színben tündökölnek. Ezek a színek, de a későbbi fényképek is arra utalnak, hogy grúbenek, az eddigi tanulmányok leírásával ellentétben, a korai időszakban nem posztóból és főleg nem bársony gallérral, kézelővel készültek. Tassonyi barhetnek írja le anyagukat még 1905-ben megjelent könyvében,

14 s nyilvánvalóan a korábbi időszakban is ebből az anyagból készültek. A barhet azonban nem őrzi olyan jól a színét, mint a posztó és bizony használat közben erősen fakult. Ezért ábrázolja a festmény a fekete barhetből készült ruhát jóval világosabbnak - miként a szintén fakuló farbőröket - ellentétben a fekete posztóból készített sapkákkal. A posztó ekkor még előkelőbb, ünnepre használt textília volt, s Splényi is a hallgatók - bár a bányatisztekénél sokkal egyszerűbb - egyenruhájának anyagaként adja meg. Bársony egyáltalán nem jutott az ő egyenruhájukra, az csak a magasabb rangúaknak járt. A kézelők a kabát saját anyagából és nem fekete bársonyból készültek még ekkor. A ténylegesen bányabeli munkára használt ruhánál nem is engedhető meg a fekete bársony kézelő! Márpedig a korabeli bányába való beszállás és közlekedés csak fizikai munkára szánt ruhában volt elképzelhető. „Meglepett ezen járásmódnak piszkos volta, miután tudniillik az akna meglehetősen nedves, a létrák fokai is - melyeken annyi ember jár - tele vannak sárral, és mivel a lejárás folytonos kézzel való fogódzás, vagyis négykézláb történik, a kezek éppoly sárosak lesznek..."

15 A rövid grúbent láthatjuk az ismeretlen alkotó által készített, selmeci farbőrugrást bemutató litográfián is. Bár az 1860-as évekre is keltezték a metszetet,

16 véleményünk szerint a 19. század első feléből származik. A rövid gruben a korabeli rövid katonai felsőruházatot követte. Az 1811. mintájú huszárzeke ugyanilyen szabású, rövid, lent nem szélesedő volt.

17 Rövid persze a dolmány is, és a gyalogsági frakk is, ezek azonban szabásukban kissé különböztek. A dolmány alul rövid szakaszon szélesedett, a gyalogsági frakknak pedig hámi szárnyai voltak. A zeke szabása teljesen megegyező, persze a zsinórzat nélkül. A farbőr viselésének szükséglete pedig a frakk szárnyait tette szükségtelenné, sőt hordhatatlanná. A sapka az 1811. mintájú fekete katonatiszti sapka formáját követte pontosan. A későbbiekben a gruben hossza fokozatosan nőtt csak, ez jól látható azon az 1862-ből származó képen, amelyen egy lengyel és egy magyar diák látható együtt (3. kép).

18 A lengyel diák grúbenje még jóval rövidebb, mint a magyaré. Az előbbi hátulsó hasítéka mellett még egy-egy gombot viselő változat, míg a magyar diáké már alighanem a 3-3 gombos változat. A 3. Lengyel és magyar diák szimbolikus ábrázolása 1862-ben Selmecen, vízfestmény