Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)

Tóth György: A varrótű

ötvösmunkával kialakított felület volt. A kiterjedtebb felületű egyéb díszítő eszközök kiszorították a gombostűt ebből a szerepkorból és csak a szegényebb néposztályok számára maradt meg erre a célra. A már említett gyásztűk és ékszertűk ennek ékes bizonyítékai. A gombostű funkcionális szerepe korlátozott volt, hiszen a fibula mint rögzítő eszköz alkalmasabb volt erre a feladatra. A dróthúzás általánossá válása után azonban lehetőség nyílott olcsó gombostű készítésére és így funkcionális szerepe újra felértékelődött. Segítette ezt a folyamatot a céhes szabóipar kialakulása és a növekvő igény a sok részből szabott ruhadarabok iránt. A gombostűgyártás a varrótűéhez hasonlóan a találmányairól és iparáról nevezetes városhoz, Nürnberghez kötődött. A gyártás technológiája 1680 óta, amikor a himbás ütőművet feltalálták, lényegében nem változott, csupán a 20. század automatizálása hozott újat. A 19. századi technológiában a gombostű alapanyaga csaknem minden esetben a rézdrót. Természetesen gyártottak vasból is gombostűket, melyeket kékre futtatva, vagy olajjal hevítve, feketítve, gyásztűnek használtak. A drót előzetes kezelést igényelt, hogy keményebb legyen, mint ahogyan a drótgyártótól kikerült. A kész tű vastagságánál egy kicsit vastagabb drótot alkalmaztak, és kézi húzón a végleges méretre húzták. Ezután a feltekercselt drótot egyengető fán egyengették. A keményfából készült egyengető fán egy sorban általában hét erős csap található, melyek helyes elrendezése nagy fontosságú. A csapok nem pontosan egy vonalban helyezkedtek el, hanem az első, a harmadik, az ötödik és a hetedik egy kicsit oldalra került úgy, hogy tulajdonképpen két csapsor volt. Ezek a csapok olyan közel voltak egymáshoz, hogy a közöttük áthúzott drót minden csappal erős érintkezésbe került és kismértékben kígyómozgásra kényszerítette azt. Ettől a korábbi görbületét a drót elveszítette, kiegyenesedett. Hogy az egyengető csapok közül felül a drót ne ugorhasson ki, néhány fadarabbal tartották vissza. Ha az egyengető deszkát sokat használták, a drót a csapok aljánál a deszkába belemarta magát, és ez a pálya már maga is megakadályozta a kicsúszást. A csapok elrendezése a drót vastagságához kell alkalmazkodjon, így különböző méretekhez más-más egyengető sor kell. Kezdésnél a drótot bevezették a csapok közé, a munkás fogóval egységnyi hosszat kihúzott, majd a csapoknál elcsípte a drótot, megfogta a kiálló véget és újra húzott. így képződtek az egyenes darabok. 100 vagy több darabból egy köteg képződött. A varrótű gyártásához hasonlóan kétszeres tűhossz méretre vágták. A lábbal működtetett darabolóval percenként hat vágást készítettek azaz óránként 30-50 000 kettőstűt gyártottak. A két vég kihegyezését és az azt követő felezést a már ismert módon végezték, eltérés csak annyi volt, hogy a csiszolás nem homokkövön, hanem gyorsan forgó 12-15 cm átmérőjű acéltárcsákon ment végbe, melyek kerülete reszelővágattal volt ellátva. Finomabb tűknél legalább két hegyezőtárcsát használtak eltérő vágattal a durva és finom csiszoláshoz. Kb. két tucat tű egyszeri kézbevételével és az ujjak között forgatásával találkozunk itt is, mint ahogyan a varrótűnél. A keletkező rézpor miatt ugyanolyan egészségtelen volt a művelet, vagy még kártékonyabb, mint a varrótű gyártásánál. A rézpor megtalálta útját a tüdőbe. A hegyezőmunkás haja idővel zöldre színeződött. A gombostűgyártás sajátossága az a mód, ahogyan a fejet kialakítják. A fej egy néhány vékony drótmenetből áll és a lényeg ennek a néhány menetnek az elkészítése. Az eszköz fonókerékhez hasonlít, melyben kézikerékkel hajtanak egy orsót. Az orsóra csavarodik az a rézdrót darab, mely azonos vastagságú, mint a gombostűk névleges vastagsága. Ez a fejorsó és az a szerepe, hogy a fejet képező drót sűrű spirálban arra feltekeredjen. A fejdrótnak puhának és egyenletesnek kell lennie. A szabadon forgó fejorsó eléggé instabilis, ennél fogva a munkás a feltekercselendő drótot a kezéből futtatja, amitől az orsó tartást kap. Azonban gyakran hasz-