Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)

Domonkos Ottó: A gyöngyösi kalaposok, 1838

kénytelen, millyet állig állíthasson; de számollyuk be a' korhely hétfőket, mely napokon ha bár nem köteleztetik is korhelykodó Legényének enni adni, de enni kell magának 's családjának, 's ezen napra való költsége már a' készbűi, vagy előre fel vetbűl került ki, a' midőn Legénnyé a korcsmába korhelykodva mit sem keresett: Es Nincs e' elég példa arra, hogy Hétfőn hozzá is fog a' munkához, 's még a' reggelit el is költi, azon túl vagy Legény társa által ki más méhelybűl hozzá koncsorog látogatás végett vagy ön induúlatjábúl elmegy egy mésszel bort innya, - ámbár Asszonya már azt is adott neki, 's azon napra való eleimet Legényére nézve is be vásárolta - 's oda vesz egéssz, vagy még a' másik napra is? többet kell tehát költeni az Özvegy Nőnek tiszta jövedelménél, becstelenítésbe is kerülhetvén, következéskép el kell fogyni keservesen gyűjtött vagyonának; melly bajon némelly előbb néző özvegy, azzal kíván vagy gondol segíthetni, hogy az első, bár milly méltatlan kérőjének ki veti magát, s vég pusztulásának eszközét e' kép a' házhoz vezetve észre vétlenül sírba dönté javait. Nem tapasztalunk Magyar mesterségeken e' hez hasonló esetet, 's miért? Mert Legényeik szabály alatt lévén, még az Asszonyok által is kormányoztathatnak. Az így özvegységre jutott, s vagy ön hajlandóságábúl, vagy a' mint imént mondám - kénytelenségből férjhez megy - 's ha bár a' Czéhi Szabályok' következtibe; - új férjök, - ha az meg Czéhbe nem volt - remekelni köteles: Ez töbnyire az Asszony költségén történik, melly esetbe az Asszonyon sincs nagyobb kimilet, mint fellyebb említem, az egyéb remeklőkön szokott lenni; honnan következik hogy szegénységre jutnia kell. Ha még tovább tekintyük az özvegyek álapotját, ne legyenek ámbár becstelenítve, ha meg tudtak attól őrözködni, ne legyen kedve legénnyének korhely napokat tartani, ne legyen vagy hajlandósága, vagy akaratya rossz férjhez menni; gazdálkodásába azomba még is hanyatlani kell jelen helyzetünkbe; mert tudva van mindnyájunk előtt; Hogy az özvegy, ha csak pénzét, borát, jövedelmét, és - botránkozás nélkül legyen mondva - Magát is Legényének nem adja, állandón nálla dolgozni nem fog. Erdekeilyen tehát bennünket kedveseink jövendője, 's a' bajon idő előtt segíteni legyen fő gondunk, mire nézve össze vetett válakkal azon legyünk, hogy Legényeink szabályoztassanak, és Mesterségünk Magyar legyen. Vég Szó íme Uraim, Szabadalmas Czéhek! több oldalai allyasodásunk Okainak, vajha képes volnék elegendőleg le írhathatni hibáinkat, 's az okokat honnan azok erednek, végre a' tenni valót mellyel bajunkon segítve lenne. Részemrül el mondtam a' mi Szívemen van; vajha valaki nálam túdosb, hátra maradásaink titkaiba avatottabb, körébe tehetősbb iparomat méltányolván; Ön 's utódi javára intézni, és a' Hazának csak annyival is szolgálni kötelességévé tenné. Szívesen, 0 a' leg nagyobb örömmel áldozám igen drága időmet e' munka szerkesztésébe, noha abból hasznot vennem nem lehete álmodnom is - de ezerszer inkább 's még több időmet szeretném áldozni egy más által közlött 's helyesebben, tökélletesebben írt 's ki adott e' tárgybani értekezés' olvasására, 's még annyiszornál is többet e' tárgy feletti tanácskozásra. Ki Mesterségünköt ösmeri, szokásait tudja, valóba sajnál és nevet bennünket, 's mi érzéketlenek tudunk lenni ön bajunk eránt: Honnan van, hogy becsületes, vagy hogy - helyesebben mondjam - csinosabb háztúl származott 's tisztességesen nevelt gyermek mesterségünkre inasságra nem ajánlkozik? Mert ki van híresedve a' kalaposok korhélyok, 's a' t. De magunk is óvjuk saját gyermekeinket jó mesterségünkre tanítani: azért is emellyük fel mesterségünk becsét, 's ne hagyjuk - magunkal el hitetni, hogy mesterségünkbe jelenleg boldogulni nem lehetne, igen is lehet ipar és józanság által, a' régi időbe is csak az illyenek gazdagúltak meg. Honnan,