Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)
Domonkos Ottó: A gyöngyösi kalaposok, 1838
minthogy már jól alá jutottak, szükség a' dolgot ismét előröl kezdenünk, 's egyedüli tanácsom ezekbe összpontosul: 'Magyarosodjunk, - leg alább magyar kalap készítők; Inasi oskolák után törekedjünk, 's ha léttezik inasaink ha saját fiaink volnának is azok - járjonak abba; A' szálló helyek Legényi gyülekezetek törlesztessenek el; Bizonyos időre kötelezettek legyenek a' Legények p.o. Karácsontúl Ivánig - ettűl a'maddig. A' Hamerl Zunft vegyes Czéh - Magyar Czéh, és erdélyi szászok, vándorlása engedtessék meg, valamint a' Nős Legények - el szegényük 's Legény kézre szorult mesterek is ugyan azon tekintetbe tartassonak, melybe tartatnak a szabad Legények. Ez legyen az ujján való kezdés, nevelés és józanság a' folytatás, hogy mesterségünk egy legyen azok közül, kik a' Pallérozottság bélyegét magán ki tüntetve, rólla el mondathassák „Magyarosodott, boldogult az öszvetartás, nevelés, és józanság által." Jablonszky Simeon Összefoglalás Jablonszky Simon 1805-ben született, 1824-ben kalaposinasként szabadult fel, majd 1825-ben vándorútra indult. Az ország határait nem lépte túl, Erdélyben hosszabb időt töltött munkában. 1828-ban tért haza és még abban az évben megházasodott; 1829 és 1843 között hat gyermekük született, öt kisgyermekként halt meg. Jablonszky egyetlen felnövekedett fia nem tanulta a mesterséget, hanem katonának állt. A gyöngyösi kalaposok német céhet alkottak, bár tagjaik között magyarok is voltak. 1819-ben nyert céhlevelük német nyelvű volt, sőt az 1821. évi új szabályzatuk is német maradt. A céh tagjai a 18. században feltehetően a budai főcéhhez tartoztak. Jablonszky vándorlása során sok nyers és durva szokásnak volt szenvedője, amit a német legényeknek tulajdonított. Éppen ezek a tapasztalatok késztették arra, hogy 1838-ban összefoglalja nézeteit a céhes élet megjavítására vonatkozóan. A kézirat előszavában hangsúlyozza, hogy a német legények erőszakos magatartása miatt nem élhetnek nyugodtan. Tapasztalatait mestertársai elé kívánja tárni, hogy közös nézeteket alakítsanak ki. A céhek magyarosodását szorgalmazza, mert azokban az erkölcsösebb, tisztességes élet és magatartás megfelelő. Nehezményezi, hogy az erdélyi céhek legényeit kizárják a gyöngyösi műhelyekből. 0 maga a legjobb és tartós kalapok készítését e hazában tartja megfelelőnek és nem is szükséges, hogy a magyarok külföldre induljanak vándorolni. Az inasok állapotáról szóló fejezetben hiányolja a vallási és erkölcsi nevelést, a vasárnapi iskolák elhanyagolását, kifogásolja az általános műveletlenséget, holott a hazának műveltebb polgárokra lenne szüksége az előbbrejutás érdekében. Igazságtalannak tartja, hogy az inasok szegődéséért magas összeget szednek a céhek, amivel sokakat visszatartanak a mesterség tanulásától. A legények helyzetéről is külön fejezet szól. Jablonszky általánosságban kijelenti, hogy a német legények a felszabadítás után a teljes szabadság birtokában a kicsapongások, korhelykedések sűrűjébe kényszerülnek legénytársaik révén, akik kikényszerítik a legényavatás költségeit. Az összetartás és a mesterrel szembefordulás a legfőbb erény. Példa rá az Ó-Aradon történt céh becstelenítés, amikor elhagyták a várost és Temesvárra vonultak. Sajnos a mesterek hibáztak, mert felfogadták a legényeket, tudva azok bírósági elítéltetéséről. Pénzbeli bírság után kaphattak csak legényt az ó-aradiak. Pár év múlva a temesváriakat becstelenítették meg a legények. A szállásokon (Herberg) szokásos körkérdések (Umfrag) sok lehetőséget adtak a bírságolásra, majd italozásra. Jablonszky javasolja a céhszabályok jobb betartását, az erkölcsös életre nevelést, szorítást. A remeklésről szólva elismeri a mesterek azon törekvését, hogy magas taxákkal akadályozzák a létszám növekedését, ezzel biztosítva a megélhetést. Elismeri azonban, hogy ez a mesterré válni nem tudó legények elégedetlenségét, zendülések segíti elő. Szükségesnek tartaná egy országos céhgyűlés tartását,
