Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)

Domonkos Ottó: A gyöngyösi kalaposok, 1838

saimat serkenteni, 'a' Czéhek fen maradására is elég ok ez. Mennyire tesszi szükségesé e' rész a' kalapos Legények' szabályozását! s a' Czéhi Szabályok' korláti közé való szorításukat, melyeken jelenleg kívül lévén, sem Istennek, sem hazájuknak sem felebarátjuknak, sem pedig önmaguknak hasznukra nem lehetnek. Lásd a' 35ik Cz. A Temetésekrűl. - A' hosszas betegség következése végtére Halál. Halj keserű emlékezet! az így betegeskedő ha vég képen ki nem pusztula is, de értékébe, főleg pénzébe csak ugyan meg fogyatkozott, s most a' midőn a' szegényebb vagy utolsó fillérét is a' temetési szükségesekre fordítá, inkább kölcsön vettbűl; vagy eggyik sem lévén, csak nem földön futóvá lenni kénszerül:'s a' szabályok következtébe - noha természeti ösztönbűi is kellene - a' temetési tiszteletet meg teszik a Legények is, de annak végével, a' Szegény özvegyen maradt - bár honnan teremti is - a' Legényeknek jó borra valót adni kénytelen. Hol vagy te felebaráti szeretet?! Hát a' kalaposok annyira el vannak e' még távozva a' könyörület kötelességétűi, hogy nem elégedvén azzal meg, hogy Beteges álapotjában - felebarátjának - segedségére lenni nem akart; hanem még azon felyül most midőn meg holt, 's kedveseit árván hagynia kellett, szegény özvegyen kinek keserves könnyei ki apadhatlan kút forrás kint folynak alá Zsarlókkint nem irtóznak temetési áldomásra valót kötelezőleg követelni! Át láttyák ugyan Czéheink, hogy ez nem igazságos, de a' midőn ön erejébül - mint máson ugy ezen sem segíthet. Ámbár könnyen véve e' dolgot, úgy látszik nem is volna annyira érdekes, hogy még ezen ki lépés ellen is fensőbb helyen keresnénk orvoslást; igaz hogy csekélység; de a' midőn értekezésembe sérelem gyanánt pendítem meg azért van, mert törvény elleni, 's szegényebb özvegy, kinek csak azon egy pengő forintja sincs, mellyet temetési áldomásba adni köteles, fel mentessék. Adjon temetési áldomást a' kitől ki telhet, vagy a' kinek tetszik - de kötelezni ne legyen szabad senkit is. Az özvegyek álapotja. Jól lehet az özvegyek, férjök' halála után, Czéhi szabályaink következtibe; ugyan csak azon joggal bírnak, mellyel bírt férjök 's maga a' Czéh is, a' méhely vivőt Lélek ismeretesen ki szolgáltatja. Azomba még azt is tapasztaljuk, hogy özvegyeink, bár mily jó karba hagyattak is, rend szerint kevés idő alatt meg fogyatkoznak, sokan végképen el szegényednek. Okát e munka folytába könnyű át látni, a mint hogy nem is másba, mint a' Legények Szabálytalanságába kerestetni. Mert ha a Legények kicsapongási következtibe, élő mester is tönkre juthat, hogyan tartsa fen gazdálkodását egy tanulatlan Özvegy Nö, midőn a' Legények szabálytalanságának ő még inkább alá van vetve mint mi mesterek, De tegyük fel hogy a' mesterségben volna annyi ismerete, mennyi annak kórmányzássára elég, el kell pusztulnia; ha a' Legények nem szabályoztatnak, Mert meg becstelenítethetik az özvegy nő műhelye is a' szálló helyi gyűlésbe, és senki a' becstelenítés alól fel nem mentheti máskép, ha nem ha a' Legények által kiszabot nagy büntetést meg fizeti; Az ollyra pedig - tapasztalásbúi tudjuk - kire rá ösmernek s rajta ki foghatnak, 0 mily csekély okon, 's hamar találnak módot a' megbecstelenítésre! a' szegény Asszony pedig mit tud tenni csak hogy Legénnyé eine menyen, kétszeresen is bűnhődik. Ez csak becstelenítés esetében. De rendes állapotjában is, mint hogy ő dolgozni - munkát készíteni - nem tud, inast tanítani nem képes, következéskép válalnia nem szabad. Orözködnie kell tehát hogy Legénye valami okon fel ne ingerüljön és el mennyen; Innen olly asztalt tartani