Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)
Tanulmányok, közlemények - Földes Pál: Szemelvények a partizánruházat történetéből
Földes Pál: SZEMELVÉNYEK A PARTIZ ANRUHÁZAT TÖRTÉNETÉBŐL A népháboruban a partizánok ruházati hadfelszerelésének nincs olyan jelentősége, mint a reguláris hadseregeknél. Mégis a szovjet "partizán ruházati hadfelszerelésről" és annak nyomán az éppen csak kifejlődő magyar partizán egységek ruházati hadfelszereléséről, egynéhány tapasztalati tényt és elgondolást rögzíthetünk . A szovjet partizánoknál a ruházat beszerzési helyei szerint általában 3 fajta ruházatot különböztettünk meg, amelyek tiszta vagy kevert formában jelentek meg a háború folyamán. A partizán csapatok megalakulásának legegyszerűbb formája az volt, hogy a szovjet kormány 1941. július 27-i felhívása értelmében a Párt, a Tanács és az Ifjukommunista szervezetek tagjai a front közeledtével elhagyták lakóhelyeiket és fegyveresen, szervezetten az erdőkbe vonultak. A fegyveres csapat vezetője legtöbb esetben a pártszervezet titkára volt vagy a helyi tanácselnök, gyakori esetben régi polgárháborús tapasztalattal rendelkező katonaviselt ember. A lakóhelyük szervezett elhagyása annyit jelentett, hogy a békés otthonukra törő megszállókkal szemben irreguláris fegyveres partizánegységeik illegalitásba rejtőztek, az erdőkbe, hogy onnan a megszálló ellenségnek "egy percnyi nyugtot sem hagyva", rombolják, pusztítsák a betolakodó ellenség katonai erejét, személyi állományát. Természetesen ezek az "erdőbe vonulók" olyan hétköznapi civilruhában hagyták el otthonukat, amellyel éppen abban az időben rendelkeztek. Magukkal vitték azonban mindazon ruházati felszerelésüket, amelyekről azt remélték, hogy jobban megvédi őket az idő viszontagságaitól az erdei földkunyhóikban vagy a szabadban. Jellemző azonban, hogy már 1941 szeptember-októberben például hogyan szerveződött az egyik legjellegzetesebb szovjet partizán egység, a hiressé vált Kovpak, a Szovjetunió kétszeres hőse, Putyivle ukrán városka idős, még a polgárháborúban résztvett tanácselnökének a partizáncsapata. A tapasztalt parancsnok utasítására a ruhanemükön kivül, amelyeket magukon hordtak, nemcsak élelmiszert tartalékoltak az erdőben elásva, tervezett harci útjaiknak meghatározott, biztosított pontjain, hanem mindenütt igyekeztek gyapjú és pamuttakarókat, vizhatlan védősátorlapokba burkolva, az erdőben elásva, már előre tartalékolni. De Kovpak parancsnok már akkor megmondta, hogy mint legértékesebbet, a nyers gyapjút és a mosott, kártolt gyapjút is igyekezzenek elásni vagy magukkal vinni. Téli időre ruházataik belső üregeit a partizánok igyekeztek gyapjúval bélelni, ha az nem volt, akkor értéktelenebb pamutvattával bélelni. A sokkal értékesebb mosott gyapjúból az erdőben, a harc szüneteiben háziipari tapasztalattal hócsiz-
