Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Földes Pál: Szemelvények a partizánruházat történetéből

mát, az un. "válinkit" készítették. Az idősebbek gyakorlott kézmozdulatokkal a nyersgyapjut langyos vízzel és nagy türelemmel ugy munkálták meg, hogy a gyapjú filcelődjön. A csizma alakjának megfelelő sámfát kifaragták, melyre azután az előre filceit gyapjurétegeket rárakták. Minél sűrűbben rakták egymásra és ványolták össze a rétegeket, annál használhatóbb és tartósabb minőségben alakították ki végül is a hóvidékek primitiv, de ma is igen tartós és leghasznosabb téli lábbelijét, a válinkinek nevezett hócsizmát. Saját tapasztalataink alapján állithatjuk, hogy ezek a filc csizmák télen, még a 40 C°-os hidegben is megvédték lábainkat a megfagyastól. Sokszor emlegettük áldóan és simogattuk hócsizmáinkat, amelyek megkíméltek bennünket a legfájdalmasabb és tehetetlenségre késztető lábfagyasoktól. A túlnyomórészt civil ruházati felszereléssel harcba indult partizánoknak sokkal nehezebb viszonyok között kellett élniük, mint a reguláris hadsereg tagjainak. Életük javarészét az erdőben vagy füstös és levegőtlen földkunyhókban kellett eltölteni. Széleskörű tapasztalatok alapján állithatjuk, hogy a leghidegebb téli éjszakákon is a legbiztonságosabb fekvőhelyet a brjánszki erdő vörösfenyő fáinak sűrűjében, a szabadban alakítottuk ki. Kis fenyőgallyakból kb. két méter hosszú és egy méter széles és ami a leglényegesebb, jó egy méter magas fenyőágyat alakítottunk ki magunknak, amelyet minden elővigyázatos partizán nappalra sátorlapjával vagy esőköpönyegével letakart. Este, lefekvés előtt még 10-20 cm vastag friss fenyőgallyréteggel növeltük ágyunk magasságát, természetesen levéve róla a sátorlapot. Amikor több napot egy helyben töltöttünk, ugy ezeket a fenyőágyakat 6-8, 1-1,5 méter magas fa cölöpökkel vettük körül, rögzítettük. A lényeg az volt, hogy amikor ráfeküdtünk, a fenyőgallyak összenyomódtak 60-70 cm-re, mintegy összesűrűsödött ágyazatunk. Testünk melege azonban a réseiben elhelyezkedett levegőt felmelegítette és igy saját testünk fűtésével melegen tartotta ágyunk alját. Mi magunk pedig sokkal jobban felöltözve feküdtünk rá gally-ágyunkra, mint ahogy nappal fel voltunk öltözve Téli nappal elég volt az erdőben, mozgás közben a gyapjú katonanadrág, az ing és a fufajka, mig éjjelre a szabadban ágyazott fekhelyünkre ugy feküdtünk le, hogy minden felvehető ruhanemünket, igy pl. a fufajkanadrágot, rövidkabátot, de ha volt, még a gyapjú báránybőr bekecset is felvettük, ha nagyon csipős, -30-40 C°os volt a hideg. Ha a báránybőr el is maradt legfelső szigetelő rétegként, befedtük magunkat a rendelkezésünkre álló legsűrűbb és lehetőleg vízhatlan ruha vagy felszerelési darabunkkal, legtöbb esetben sátorlappal, az un. platcs-palatkival. ügy befedtük magunkat, hogy csak az orrunk hegye maradt szabadon. Igy töltöttük el az erdőben a legtöbb téli éjszakát.