Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Irodalom - Horváth József: Műbőrgyártás Magyarországon 1905-1980. Budapest, 1980.

ruházassál bővült a gyár. A gyárbővités az 191oes években is folytatódott. A cég az alapitást követően mintegy 15o dolgozót alkalmazott. Az ujabb beruházások, a növekvő termelés révén a munkáslétszám megduplázódott és 191o-ben már több mint 3oo munkás és 2o tisztviselő dolgozott. A gyár fő-profilja 1912-ben a nitromübőr-gyártás lett. A tulajdonosok elhatározták, hogy túladnak a kezdetben létrehozott lenolajbázisu technológián. Ezért a gyár közvetlen szomszédságában /a Graboplast mai kettes telepének helyén/ Keffel Ede győri vállalkozó által létesített üzemnek, kizárólagos gyártási joggal eladták a viaszosvászon gyártását. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a lenolajbázisu mübőrgyártás technológiáját az a felismerés alapozta meg, hogy a textiliák felületét tartósitó, vizálló bevonat képzésére a levegő oxigénjének hatására polimerizálódó óriásmolekulává alakuló - lenolajat használtak, amely terméket viaszosvászonnak neveztek és asztalteritőként, padlóburkolóként stb. használtak. Ennél lényegesen magasabb minőségű terméket eredményezett a cellulóznitrát műbőrök megjelenése. A cellulóz nitrálásával készülő cellulóznitrát szerves oldószerekkel feloldható és megfelelő lágyitókkal keverve a textilfelületekre felhordva, az oldószer elpárologtatása után filmszerű réteget, plasztikus, bőrhöz hasonló felületet képez. A felület megfelelő mintázásával /un. barkázással/ a természetes bőrök felületéhez hasonló mintázat alakitható ki. A nitromübőrgyártás technológiája nem veszélytelen eljárás, oldószere fokozottan egészségkárositó, tüz- és robbanásveszélyes. A mai műbőrök gyártását a polimerkémia alapozta meg. A polivinilklorid /közismert rövidítéssel PVC/ különféle adalékanyagok /lágyitók, stabilizátorok, szinezékek stb./ hozzáadásával kenéssel, zselizálással vagy kalandere-zéssel és megfelelő felületi kikészítéssel műbőrré alakitható. A Grab gyár tehát először viaszosvászon gyártásával foglalkozott, később az első világháború előtti években a cellulóz-nitrát műbőrök gyártására tért át és az 195o-es évektől pedig a polivinilklorid alapú műbőrök gyártásával foglalkozik. Ezen időszak alatt azonban a gyár jelentős változásokon ment át. Az első világháború haditermelése kezdetben kedvezően hatott a gyár fejlődésére. Később azonban a nyersanyaghiány, munkaerőhiány és nem utolsó sorban a hadimegrendelések megcsappanása visszavetette a gyár fejlődését. Tulajdonosaik és az inflációs években megerősödött bankok uj befektetési lehetőségeket keresve, 1924-ben 12o munkással és 3o4 szövőgéppel létrehozták a Teltsch A. és Társa céggel közösen a Gráb-féle Textilipari Részvénytársaságot. Az uj gyár kezdetben a nitromübőrgyártáshoz szükséges textilhordozó anyagot gyártotta, később tevékenységi körét kibővitette mindenféle textilia gyártására, konfekcionálására. A 3o-as évek gazdasági válságát a gyár viszonylag jól vészelte át és 1937-től a Grab M. Fiai által alapitott üzemek a Grab-féle Textilipari Rt. tulajdonába mentek át és a teljes Grab vállalkozást ezután Teltsch Arnold irányitotta. A Grab gyárak 1938-tól fokozatosan a haditermelésre álltak át és 194o-től ismét fellendült a termelés. 1942 elején a munkások száma 5oo felett van, a kapacitás évi 8 millió folyóméter, főbb termékei a molinó, a kalikó, puplin, a mull, a zefir, flanell, zsebkendők és műszaki cikkek alapanyagai. A háború, eltekintve a légitámadások okozta kisebb sérülésektől, nem okozott alapvető károkat a gyárban és berendezéseiben. 19 45 ápri-