Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Bakay Erzsébet, Dr. Dischka Győző, Dr. Kóczy László, Dr. Schmalz József, Tóth Béla, Véber Zoltán, Dr. Vékássy Alajos, Dr. Zilahi Márton: A magyar textilipari szakemberképzés történeti áttekintése

előírásokat, sokszor a gyakorlati fogásokat is, anélkül, hogy a lejátszódó müveletek kemizmusáről fogalmuk lett volna. Egészen 1938-ig az egyetlen iskola, ahol textilismeretet tanitottak, a Népszínház utcai Felső Ipariskola, köznyelven Technológia volt, ahol egy tanár a szerves kémia tárgykörben beszélt a színezékekről is, a másik pedig technológiai ismeretek közé a textilgyártást is felvette. A Kir. József Műegyetemen 19 38-ig textilvegyész képzés nem volt, a budapesti Pázmány Péter, ma Eötvös Lóránd, a szegedi József Attila, a debreceni Kossuth Lajos tudományegyetemeken ma sincs. De az innen kikerültek és a vegyészmérnökök közül sokan el tudtak helyezkedni a kikészítő gyárakban, de a szakmai ismeretek megszerzése és a gyártási müveletek kemizmusának felderítése nem volt számukra könnyű feladat. Ebből a tárgykörből magyar nyelven sem tankönyv, sem szakirodalom nem volt. Sok fáradsággal, német és angol folyóiratok, szakkönyvek átböngészésével kellett az ismereteket összegyűjteni, a gyártási müveletek tisztán gyakorlati ismereteit a reakciók kemizmusával alátámasztani, tehát az empíriát tudománnyá átalakítani. A Melliand Textilberichte /Heidelberg/, a The Dyer /London/, a Textile Colorist /New York/ vagy a Journal of the Society of Dyers and Colourists /Bradford/ folyóiratok rendszeres tanulmányozásával lehetett megszerezni a különleges szakági ismereteket. Nagy segitséget hoztak a svájci és német tanácsadó könyvek /Ratgeber/ is. Ezek ugyan mindig csak az illető gyár saját problémáit tárgyalták, hasznos tanácsokat adtak a receptek összeállításához, azonban a színezék, ill. szinezés kemizmusát nem ismertették. Csak 1941-ben jelent meg Louis Diserens három kötetes munkája, a Die neuesten Forstschritte in der Anwendung der Farbstoffe, amely kisebb hibáitól eltekintve sokáig a textilvegyészek bibliájának számitott. Komoly lépést jelentett az is, amikor az Internationaler Verein der Chemiker-Koloristen kebelében megalakult a Magyar Szinezővegyészek Egyesülete, amelynek első elnöke az a dr. Keresztes Tibor volt, aki a Felső Ipariskolán a textilkémiai ismereteket tanította. Az egyesület két havonta szakmai előadásokat hirdetett, amelyeket részben magyar, már beérkezett szakemberek, részben - meghívásra - a külföldi festékgyárak hozzánk látogató technikusai tartottak, akik sok értékes felvilágosítással szolgáltak. A svájci és német festékgyárak a legjobb szakembereiket küldték Budapestre, hogy komoly szintű előadásokkal járuljanak hozzá a magyar gárda kiképzéséhez. Ezt a haladást értékelte az Internationaler Verein, amikor egyik kongresszusát fővárosunkban tartotta meg /1929/. Az első világháború után mutatkozó textilkonjunktura kihasználására Budapesten két ujabb nyomógyárat alapítottak. A mindjobban jelentkező szakemberhiány indította Goldberger Leót, a Goldberger S. és társa cég főnökét egy textilvegyész Bo