Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Bakay Erzsébet, Dr. Dischka Győző, Dr. Kóczy László, Dr. Schmalz József, Tóth Béla, Véber Zoltán, Dr. Vékássy Alajos, Dr. Zilahi Márton: A magyar textilipari szakemberképzés történeti áttekintése

A magyar textilipar termelő berendezésének és termelésének alakulásáról az Inté zetnek "A Textilipari Múzeum Évkönyve 1978" c. kiadványa tartalmazott rövid áttekintést. Jelen kötetben a textilipari termelés minőségi és gazdasági szinvonalat meghatározó másik tényezőnek, a fizikai és értelmiségi dolgozók szakmai felkészültségének, ill. az ezt szolgáló üzeni és intézményes tevékenységnek fej lődéséről kivánunk képet adni. A szervezetlen, valamint a céhek által szervezett textiláru termelés idejében azt tekintették textil szakembernek, aki textiláru termeléssel hivatásszerűen foglalkozott. Ezeket fonásban, szövésben, kikészítésben jártas dolgozók tanitot ták meg a feldolgozandó anyag és a megmunkáló eszközök kezelésére, a gyártási müveletek elvégzésére. Munkájuk folyamán tapasztalatokat szereztek a feldolgozásra kerülő szálasanyagok, ill. közbenső termékek feldolgozásbeli viselkedéséről, a termék átvevője által támasztott követelményekről, a beszerzési és eladási lehetőségekről. Ezekből a tapasztalatokból és az átalakitó müvelet elvégzésében szerzett jártasságból állott szaktudásuk, szakmai képzettségük. Ez különösen ott fejlődött, ahol kedvező helyi adottságok folytán, bizonyos gyártási műveletre, ill. egyféle alapanyag feldolgozására specializálódott a textilgyártás . Ily vidékeken textilipari generációk formálódtak, melyek folyamatosan fejlesztették gyártmányaikat, különösen, mikor a textiláru termelés a manufaktúrák ellenőrzése és irányitása alá került. Ezek központilag szerezték be a szálasanyagot vagy közbenső gyártmányt és azt kis-, ill. háziiparosokkal bérmunkában dolgoztatták fel. Ennek a nagyüzemszerü gyártásnak irányitása és ellenőrzése már szélesebbkörü ismereteket és tapasztalatokat igényelt. A vezetőknek nem annyira kézügyességgel, mint a termelés műszaki és gazdasági feladataiban széleskörű tapasztalatokkal kellett rendelkezniük ahhoz, hogy kelendő árukkal versenyképes áron lássák el a piacot. Ez az igény a textilipar értelmiségi szakembereinek kifejlődésére vezetett. Ezeknek átfogó ismeretekre volt szükségük a feldolgozan dó szálasanyag, a gyártási segédanyagok, megmunkáló eszközök és gépek, műszaki előirások, költségelemek, fogyasztói igények terén. A textilgyártás gépesítését követő gyárüzemi textiláru termelés mind a fizikai, mind az értelmiségi munkakör bővülésére és felosztására vezetett. A fizikai mun ka gépkezelésre és a gépek kifogástalan működését biztositó gépészmunkákra, az értelmiségi munka pedig alapanyagok és segédanyagok kiválasztására, egyes gyártási fázisok műszaki előírásainak elkészítésére, valamint azok ellenőrzésére, termék minősítésre, bérezésre, árazásra stb. tagozódott. A fizikai dolgozóknak a rájuk bizott, kifogástalanul működő gépek kiszolgálásához és az azokon levő anyag előirásszerü feldolgozásához szükséges ismeretekkel és gyakorlattal kell birniok. Ezt általában az üzemben tanulóként sajátították