Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)
Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből
sem alkalmas. Ez aljas ferdítés. 1924-ben az ipar 15.000 foglalkoztatottjából 6000 volt szervezve, vagyis 40%. De az árulások sorozata szétzüllesztette a szépen induló szervezetet és ma az a helyzet, hogy a járulékok az adminisztrációt sem fedezik. Előttem rejtély, hogy miből tartják el a titkárt. Egy másik hazugság, hogy a textilmunkásságot nem lehet bérmozgalmakra megnyerni. A szegediek 7 heti hősies harc után 5%-os általános béremelést értek el. óriási teljesítmény ez. A szervezetnek nincs védelmi alapja és teljesen magukra hagyva, szörnyű nélkülözések közt állták a harcot. Alig 5-6 sztrájktörő akadt. De az "alja" textilmunkások, kik Schwarz titkár szerint semmire sem alkalmasak, tettlegesen té23 ritették józan eszükre az árulókat." A kommunisták nagyon jól látták, hogy a szervezetlenség, a falusi és nőmunkások nagy száma adja a lehetőséget a textiltőkének a kizsákmányolás fokozására. Csakhogy ők ebből a tényből egészen más következtetést vontak le, mint a szociáldemokrata párt és szakszervezeti bürokrácia. Peyer és a szakszervezet azt ajánlották a textilmunkásoknak: előbb szervezkedjenek és azután, mikor már teljesen szervezettek, menjenek csak harcba. A kommunisták is azt mondták a munkásoknak: szervezkedjenek, éneikül nem tudnak tartós és végleges eredményt elérni, csakhogy a kommunisták azt ajánlották a munkásoknak: harcoljanak és harc közben szervez kedjenek; szervezkedjenek és szervezkedés közben harcoljanak. Ez alapvető különbség volt ebben az időben a kommunista és a szociáldemokrata felfogás között és ez adja a magyarázatát annak az éles, elkeseredett harcnak, amely az elkövetkező években a két irányzat képviselői között folyt. III. 1929 október 24, 28 és 29-én a new-yorki tőzsdén hatalmas árfolyam-zuhanások következtek be és ezzel megkezdődött a világgazdasági válság, mely alapjában megváltoztatta a kapitalista világ politikai és gazdasági viszonyait, alapvető változást hozott a magyar textilipari munkásság helyzetében és harcaiban is. A világgazdasági válság Magyarországon természetesen éppoly romboló hatású volt, mint az összes többi tőkés országban. Volt azonban ennek a magyarországi válságnak egy olyan jelensége, amely a mi szempontunkból rendkívül fontos, mégpedig az, hogy a válság jellemző tünetei: a termelés nagyarányú visszaesése, nagyarányú munkanélküliség - Magyarországon a textiliparban nem, vagy csak alig jelentkeztek. Ennek magyarázatát az adja, hogy a válság közeledtével, majd kiéleződésével párhuzamosan, a magyar kormány megnehezítette, majd minimálisra szorította a textilipari behozatalt és igy az elmaradó külföldi rendelések miatt bekövetkező munkahiányt pótolta a belföldi fogyasztás növekedése. A válság a textilipari fogyasztást is jelentősen csökkentette ugyan, de nem oly mértékben, mint amennyire a behozatal csökkent. Az általános gazdasági válság mégis jelentős hatást gyakorolt a textiliparra is. A más szakmákban mutatkozó nagyarányú munkaerőfelesleg, a nagy munkanélküliség,