Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

arra késztette a textiltőkét, hogy fokozza a munkások kizsákmányolását és ezzel is növelje egyébként is hatalmas profitját. A harmincas évek első felében a textilipari munkásság kitartó küzdelmet folytatott a fokozott kizsákmányolás különböző módszerei: az egyszerű bérleszállitás, a bedó, a "K" rendszer és más tőkés racionalizálási törekvések ellen. Ezekben a harcokban a munkásságnak helyenként és időnként sikerült a tőkések támadását visszaverni, vagy annak hatását csökkenteni, egészében véve azonban - részben az adott körülmények miatt, részben a szociáldemokrata vezetők opportunista politikája következtében - a tőkéseknek sikerült a munkabéreket nagy mértékben csökkenteni, az egy munkásra eső teljesítmény jelentős növelése mellett. Ennek a tőkés támadásnak egyedüli fékje - a munkásság ösztönös ellenállása és harca mellett - a kommunista párt és a vezetése alatt álló szakszervezeti ellenzék önfeláldozó harci tevékenysége volt. A kommunisták ebben az időben, dacolva a rendőri terrorral, az egész államapparátus nyomásával, de a jobboldali szociáldemokrácia áruló tevékenységével is - ott voltak mindenütt, ahol a harcok folytak, vezető szerepet játszottak ezekben a harcokban és ahol eredményt sikerült elérni, ott mindenütt tapasztalható volt a kommunisták tevékenységének közvetlen vagy közvetett hatása. A kezdődő világgazdasági válság és az ennek nyomában kibontakozó tőkés támadás időszakában tartotta meg soronkövetkező XI. rendes közgyűlését a Magyarországi Textilipari Munkások és Munkásnők Szövetsége. A közgyűlés 1930. május 25-én zajlott le. Resztvett rajta a Textilmunkás Internacionálé képviselője, az osztrák Frühwirth Mihály. "Frühwirth elvtárs üdvözölte az osztrák textilmunkásság, valamint Tom Shaw elvtárs, angol hadügyminiszternek, a Textilmunkás Internacionálé főtitkára nevében a magyar textilmunkásságot." A kongresszuson 48 küldött képviselte a szervezett magyar textilmunkásságot, ebből 44 budapesti és környéki, 2 békéscsabai, l-l győri és szegedi küldött. A vidék tehát megint igen szűkösen volt képviselve. A vezetőség jelentéséből kiderült, hogy 149 textilüzemben 40.122 munkás dolgozott ebben az időben, de a kimutatás csak a Textilgyárosok Egyesületéhez tartozó üzemekre vonatkozott. A je lentés nagyon borúlátó volt. "Noha a szövetség - mondotta beszámolójában Schwarz Samu - megalapításának 25. esztendejében van, gondolni sem lehet ünnepélyes jubileumra a sivár helyzet miatt." Ugyanakkor a közgyűlés köszönetet.mondott Schwarznak 25 évi elnöki tevékenységéért. A közgyűlés végül a textilmunkásság előtt álló feladatokra vonatkozó határozatot fogadott el. "A magyarországi textilmunkásság 1930 május 25.-én megtartott közgyűlése megállapítja, hogy a magyar dolgozók, de különösen a textilipari munkásság gazdasági helyzete ma már úgyszólván tarthatatlan. Ezért mozgalmat indit a textilipari munkásság körében a 8 órás munkaidő bevezetéséért és a minimális mun kabér megállapításáért, valamint a törvénybe iktatott minimális korhatár betartá sáért az egész országban.