Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

bérek emeléséért folytak, addig most legtöbbjük védekező jellegűvé vált, a bérek csökkentése ellen irányult. A szakszervezet 1926. évi IX. országos küldöttközgyűlésére is ezen védekező harcok nyomták rá bélyegüket. A közgyűlésen 51 küldött vett részt Budapest és környékéről, valamint egy-egy küldött Szegedről, Mezőberényből és Győrből. A vezetőség jelentésében Herzog Simon ezt mondta: "A munkabérek állandó csökkenése immár lehetetlenné teszi a munkások életfenntartását. A központ eddig is megtett mindent, hogy megakadályozza a további bércsökkentéseket. 1923-ban, a nagy infláció idején 40OO tagja volt a szövetségünknek. De mikor pénzünk stabilizálódott, a béremelések elmaradtak, a taglétszám állandóan csökkent ... A napi 8 órai munka- 17 idot a napi 10-12 orai munkaidő váltotta fel." Több mint két hetes, elkeseredett harcot folytattak 1926 elején az Újpesti Pamutgyár munkásai, mert az igazgatóság beszüntette a különóra pótdijak fizetését. A harc azonban végül is elbukott, a gyár igazgatósága keresztülvitte akaratát. Az akkori viszonyokra, a textilmunkásság kiszolgáltatottságára jellemző fényt vet az a beszámoló, melyet a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak /MSzMP/, az ebben az időben működött baloldali munkáspártnak a lapja, a Szocialista Munkás közölt, 1926 május 1-i számában, a csepeli Magyar Posztógyárban uralkodó viszonyokról: "Alig pár héttel ezelőtt történt az, hogy az igazgató ur végigsétált a gyár munkatermén, éles szemmel kutatva a legparányibb szövethibák után, példásan büntetve meg a tőke ellen elkövetett merényletet. Kutató szeme egy négyzetmilliméter szövethibán akadt fel, mely az egyik fiatal munkáslány szövetén ékeskedett. Mi ez? - kérdezte gúnyos felháborodással, mialatt ujjával az elrettentő hiba alig látható nyomára mutatott. Majd az ijedtében mentegetőzni sem tudó hallgatásán felbőszülve, ujjával végighasitotta a nyers szövetet. Most pedig az egészet meg fogja fizetni - mondta. A gyár munkásnői egységesen zúdultak fel ez ellen a felháborító sérelem ellen, s mivel a gyár igazgatósága ragaszkodott ahhoz, hogy a szövet árát a munkásnő megtérítse, annak ellenére, hogy a gyárban nagyon kevés a szervezett imnkásnő, valamennyien sztrájkba léptek. Természetesen, miután a munkásnők nagy része szervezetlen, a textilmunkások szövetsége nem volt hajlandó a spontán, gyönyörűen megnyilatkozó proletárszolidaritás tömegerejét összefogni és eredményes narcban levezetni, sőt egyáltalában nem is törődött a textilmunkásnők csepeli sztrájkjával. A tőke pedig gyorsan mozgásba hozta vazallusait, rendőrségi kihallgatásokra cipelve a munkásnőket, akik egy hét múlva visszakényszerültek a gyárba anélkül, hogy a helyzetükön, a pénzbüntetés igazságtalan rendszerén bármit is változtathattak volna." 1926 végén az Uj Március - a KMP folyóirata - megállapította hegy Macryaroiszagon a textiliparban és különösen a pamutiparban javuló konjunktúra mutatkozik. Hivatkozott a Gyapjumosógyár vezérigazgatójának egy nyilatkozatára: "Minden gép és minden ember munkája igénybe van véve. Az 1925-ös év Ingadozásai már nem 18 észlelhetők." Ennek megfelelően az 1927-es év bérharcc.inak - ha ezek még nem is voltak nagyszámuak - jellege már túlnyomórészt nem védekező, hanem támadó volt.