Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

A szakszervezet X. országos közgyűlését 1928 május 20.-án tartották. Résztvett Budapest és környékéről 52, Szegedről 3 és Győrből 2, összesen 57 küldött. A vezetőség jelentésében Schwarz szokás szerint mentegetőzött, elhárította a felelősséget a gyenge szervezeti munkáért. "A vezetőségnek - mondotta - nem könnyű a feladata, részben mivel nagyon sok a fiatal munkás, részben mivel hosszú a munkaidő, nem érnek rá sem tanulni, sem előadásokra járni. Ha még hozzá vesszük, hogy a textilipar Magyarországon uj iparág, nem lehet csodálkozni, hogy Szervéig zetünk nem tudott arra a színvonalra emelkedni, amelyre kellett volna." 1928-ban két nagy sztrájkharcot folytattak a Szegedi Kenderfonógyár munkásai. Itt a munkaviszonyok rendkívül rosszak, a bérek rendkívül alacsonyak voltak. A Textilmunkás 1928. márciusi száma igy számolt be erről: "Szegeden a kenderfonógyári munkások munkabérei a következőképpen alakulnak: nők heti keresete P.10.40-től P.22.-ig. Szakmunkások heti bére P.18.-P.32.-ig. A munkaidő naponta 9 és 1/2 óra. Ezenfelül hetenként 4 túlórát dolgoznak, amelyre 25% felülfizetés jár. A többi szegedi üzemben hasonló a helyzet." Az első sztrájk júniusban folyt le és részleges munkabeszüntetésből fejlődött általános, összüzemi sztrájkharccá. "A hántoló osztály munkásai, miután követeléseiket a gyár nem teljesítette, sztrájkba léptek. A 46 sztrájkoló munkással szolidaritást vállaltak a többi textilmunkások és az üzemjavitó vasmunkások is és igy a sztrájkolok száma felszökött 750-re. Miután egyetlenegy sztrájktörő sem akadt, két napi sztrájk után a hántoló munkások 5-25% béremelést értek el és egyéb, egészségügyi berendezések javitására irányuló követeléseiket is teljesítették. A vasmunkások a maguk számára nem állítottak fel követeléseket, az ő 20 sztrájkjuk tisztára szolidaritási sztrájk volt." A Szegedi Kenderfonó munkásai tehát már ebben a harcban példát mutattak szolidaritásból, összetartásból. De sokkal nagyobb erőpróbát jelentett számukra az ugyanazon év októberében kitört és csaknem két hónapig tartó sztrájkharcuk. A gyárvezetőség nyilván felkészült és csak az alkalmat várta, hogy visszavághasson a tavaszi vereségért. De felkészültek a munkások is, nem akarták elveszteni a csekély elért eredményt. Igy a harc kiélesedett, mindkét részről a teljes győzelemért folyt. A sztrájkot a gyár vasmunkásai kezdték, 25%-os bérkövetelésért, velük vállalt szolidaritást az egész munkásság. Igy tehát a gyári vasmunkások önzetlen júniusi szolidaritást viszonozták ekkor a gyár textilmunkásai, természetesen felállítva egyúttal saját követeléseiket is. Az elkeseredett harc már több mint egy hónapja folyt. A hatóságok mind nyiltabban álltak a gyárosok pártjára. Török Gábor irja visszaemlékezésében: "A sztrájk letörésére a tőkések minden eszközt felhasználtak, a sztrájk vezetőség tagjait éjjel is előállították a rendőrségre és állandó zaklatásnak voltak kitéve. Vidékről sztrájktörőket szállítottak a gyárba, sőt fiatalkorú lányokat rendőrséggel kisértek be anyagleszedő munkára." Ezzel szemben a város lakossága a munkások oldalára állt. "A kiskereskedők és kisiparosok a munkásokat szolidaritásukkal tá-