Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)
Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből
tehát mindenképpen 30-nál több volt. Téves viszont a beszámoló, amikor arról szól, hogy "a lezajlott bérmozgalmak mind eredményesen fejeződtek be." Ez sajnos nem igy volt, mint a fentiekből is láthattuk, a harcok jelentős része eredménytelenül végződött, nem egyszer éppen a szakszervezet leszerelő, fékező tevékenysége miatt. Egészében véve azonban nyugodtan mondhatjuk, hogy e harcok voltak az egyedüli korlátai a tőkések határtalan és kiméletlen kizsákmányoló tevékenységének. E harcok nélkül a bérek még jobban elmaradtak volna az inflációban rohamosan növekvő árak mögött. Az 1923-as évben a munkásságnak ez a védekező harca tovább folyt. Az infláció ebben az időben már olyan szédületes méretű volt, hogy a gyárosok harc nélkül is kénytelenek voltak időnként emelni a béreket. Ez az emelés azonban természetesen messze elmaradt az árak emelkedése mögött. Igy április 5-én a paszomány munkások egyeztek meg 35%-os béremelésben, április elején a kötszövőgyárcsok adtak 25%-os béremelést, amit e hó végén ujabb 20%-kal megtoldottak. Május közepén az egész textiliparban, a szakszervezet kezdeményezésére, általános béremelésre került sor. Közben azonban állandóan robbantak ki sztrájkharcok az elviselhetetlenül nehéz viszonyok miatt. Hiszen bármilyen eredményt értek is el a munkások, az rövidesen szertefoszlott a rohanó inflációban. Mai szemmel nézve szinte elképzelhetetlen az az idő, amikor gyakran egy kilogramm kenyérért több mint 4 óra hosszat kellett dolgoznia egy munkásnak! Ezért érthető, hogy az általános textilipari béremelés után alig néhány héttel a sztrájkharcok újra megindultak. 1923 nyarán és őszén Békéscsabán, Szegeden, Miskolcon, Szombathelyen, Gyulán, 1924 elején Pápán folytattak sztrájkot a textilmunkások a bérek elértéktelenedése miatt. A harcok általában eredményesek voltak, de ezt is rövidesen elmosta a növekvő infláció. Jellemző az akkori viszonyokra a gyulai kötszövőgyári bérharcról szóló tudósitás: "A gyulai kötszövőgyár páriái is megunták egyszer a munka mellett való éhezést, azt gondolva: éhezni lehet munka nélkül is. Most már hat hete tart ezeknek a vérig kiuzsorázott teremtéseknek a sztrájkja... Amikor a munkások beszüntették a munkát, akkor 1 kg kenyér ára 4000 korona volt, ma Gyulán 6000 korona a kenyér ára és az igazgatóság csak most akarja megadni azt a 10% béremelést, amelyet a textilgyárosok határozata alapján már június 21.-én kellett volna folyósítani. Itt van néhány adat a gyárban elérhető keresetekről: Elsőrendű munkásnő kéthetenkénti keresete 220-350.000 korona. A fiatal és gyengébb munkásnők kéthetenkénti keresete 120-180.000 korona. Amint látjuk, a munkások napi 16 1 és 1/2 - 3 kg kenyeret vehetnek a keresetükből, azonkívül azonban semmit." 1925-26-ban az infláció megszűnésével, az árak stabilizálásával egyidejűleg csökkent a textilipari sztrájkharcok száma és túlnyomórészt megváltozott jellegük is. Mlg az előző években a sztrájkharcok általában támadó jellegűek voltak, a bérek emeléséért folytak, addig most legtöbbjük védekező jellegűvé vált, a
