Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)
Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből
1919 április 13-án, tehát alig három héttel a Tanácsköztársaság kikiáltása után a szakszervezet rendkívüli országos közgyűlést tartott. Ezen, a vezetőség jelentésében, Herzog Simon titkár elmondta: "Az októberi burzsoá forradalom után sem javult meg a textilmunkásság helyzete olyan mértékben, hogy a megszokott nélkülözés va lameÍvesképpen is enyhült volna. A kapzsi textiltőke elleni harcok tovább folytak és a proletárság felszabadulásáig nem szűntek meg. Ma azonban erre nem lesz szükség és a szervezet működése a proletáröntudat fejlesztésében és a textiltermelés biztosítása érdekében fog megnyilvánulni." A közgyűlés egyébként elsősorban az addiginál magasabb tagdijjárulék megállapításával foglalkozott. 1919 április végére a Magyar Köztársaság nagy veszélybe került. Megindult északon az imperialista támadás középeurópa első proletárállama ellen. A Textilmunkás május 1-i ünnepi számában a vezércikk igy szól: "Veszélyben a mi boldogságunk! Elvtársak! Textilmunkások! ... Korra való tekintet nélkül fogjatok fegyvert, hogy a többi munkásokkal egyesülve, teljes erővel visszaverhessük azokat a támadásokat, amelyeket a magyar proletárállam ellen megindítottak ... tehát sürgősen be a Vörös Hadseregbe!" Az üzemekben országosan megindult a proletariátus felfegyverzése, kiképzése és frontra indítása. Mivel a textilgyárakban főleg nők dolgoztak, ezekben nem alakultak önálló munkásezredek vagy századok, hanem a jelentkező önkéntes harcosokat a szomszédos gyárak alakulataiba osztották be. így tehát a textilipar munkássága is kivette részét a proletárhaza fegyveres védelméből. Ha voltak is akadályok és volt számtalan nehézség, egészében véve a textilipar és a textilipari munkásság kitűnően megállta a helyét az uj társadalmi rendben. Erről szólt a Tanácsok Országos Kongresszusán 1919 június 18-án, Hevesi Gyula népbiztos. Miután arról beszélt, hogy a bőripari munkások szakszervezete milyen kitűnő munkát végzett "a kommunisztikus termelésre való áttérés" területén, igy folytatta: "Ugyanezt mondhatjuk a textiliparról, amelyben a textilmunkások szakszervezetének és e szakszervezet vezetőségének van igen jelentékeny része abban, hogy a technikai áttérésnek ezt a lebonyolítását ilyen rövid idő alatt, aránylag ilyen messzemenő módon elérhettük." Sajnos, a további fejlesztésre, kiépítésre már nem maradt idő. Rövid négy és fél hónapi fennállás után a magyar munkásosztály első hatalmát megdöntötte a nyugati imperializmus túlnyomó ereje. A magyar munkásosztály és benne a textilipari munkásság emlékezetéből azonban többé már nem lehetett kiirtani az első proletárhatalom tapasztalatait és azt a biztos tudatot, hogy az első, levert magyar proletárdiktatúrát követni fogja a győztes második.
