Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

A történelem menetét azonban nem lehetett feltartóztatni. 1919 március 21-én a munkásosztály hatalomra került Magyarországon, kikiáltották a Tanácsköztársaságot. A Magyar Tanácsköztársaság fennállásának rövid időszaka tele volt az ujat, jobbat akarás lelkes erőfeszítéseivel, nagyszerű kezdeményezéseivel. A Textllmunkás - a szakszervezet lapja - május elsején igy üdvözölte a szakma dolgozóit: "Textilproletár, a rombolással egyidejűleg felépitjük a proletárállam textilüzemét, amelybe napsugár, friss levegő és egészség fog beáramlani, amelyben öröm lesz dolgozni és amelyben nem börtön lakója leszel, hanem boldog embere a szocialista renden alapuló szabad társadalomnak. És kedvvel fogsz dolgozni, mert amit produkálsz, testvéreidé, akik viszont a te szükségletedre termelnek. És nem fogsz többé éhezni, nem fogsz fázni, egészséges, izmos leszel, sokáig fogsz 2 elni és öröm lesz rád nézni." A proletárdiktatúrában valóban a munkásosztály gyakorolta a hatalmat. Rendelkezésünkre áll egy kimutatás Leninváros /Pesterzsébet/ munkás-, katona és földműves tanácsának összetételéről. Eszerint a tanácsban ketten képviselték a jutagyár 3 dolgozóit, Nagy Erzsébet és Schönweisz Jánosné. Ha elgondoljuk, hogy a nőknek addig még szavazati joguk sem volt, lemérhetjük a változás jelentőségét. Az ország gazdasági rendje egycsapásra alapvetően megváltozott, a tőkés rend helyébe azonnal, átmenet nélkül, szocialista termelési rendet kellett szervezni. A textilipar beilleszkedése ebbe az uj rendbe simán ment végbe. A Tanácsköztársaság kikiáltásával egyidejűleg társadalmi tulajdonba vették a 20 munkásnál többet foglalkoztató üzemeket. Az üzemek élére a proletárállam képviseletében a termelő biztos került. Munkáját az üzem dolgozói által választott ellenőrző munkástanács segitette és ellenőrizte. Az ipari termelés központi irányítására létrejött a Szociális Termelés Népbiztossága. Ennek keretében szervezték meg a Ruházati Hivatalt, amely a textilipar termelését és anyagellátását is irányította. Később megalakult a Népgazdasági Tanács, amely hivatva volt az ország egész gazdasági életét irányítani. Ennek I. főosztálya a termelés általános irányításával és az anyaggazdálkodással, III. főosztálya az ipari termelés irányításával foglalkozott. Ebbe a III. főosztályba olvadt be a Szociális Termlés Népbiztossága. Az anyaggazdálkodás és a termelésirányítás ilyen kettéválasztása azonban nem lett még következetesen végrehajtva, mert a továbbra is fennmaradt Ruházati Hivatal változatlanul mind az anyaggazdálkodás, mind a termelésirányítás vezető szerve maradt. A Hivatal 14 osztályra tagozódott, amelyek közül a 2. Gyártási osztályt Schwarz Samu, a textilmunkás szakszervezet régi vezetője vezette. Ennek az osztálynak alosztályai voltak: a/ len, kender, jutaipar; b/ pamutipar; c/ gyapjuipar; d/ hulladék-feldolgozás; e/ selyemipar. Már 1919 június 1-i számában jelentette a Textilmunkás: "A textilipar szociali zálása befejeződött. A textilipar szocializálásának befejezését jelenti, hogy a Ruházati Hivatal az összes szocializált üzemek anyagi ügyeit egyetlen folyószámláról intézi ugy, hogy pénzügyileg most már valamennyi üzem egyetler vállalatnak számit."