Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Dr. Dischka Győző a műszaki tudományok doktora: A magyar textilipar történetének rövid áttekintése

Dischka Gy.: A magyar textilipar történetének rövid áttekintése Összefoglaló A fonás és szövés általánosan elterjedt háziipar volt Magyarországon, ahol csak a XIV. században szerveződtek céhekben a fonók, szövők, festők, kallózók, szövetnyirók stb. Ezek szigorú felügyeletet gyakoroltak tagjaik munkája, az árak betartása felett és hatósági védelemben részesültek kontárokkal szemben. A XVIII. században megszűntek a céhek és királyi intézkedés szabaddá tette az ipari tevékenységet mindenki számára. A textiláru termelés súlypontja a manufaktúrákra tevődött át. Ezek felhasználták az ipari munkát forradalmasító találmányokat és szervezett tömegtermelést vezettek be. Magyarországon a XVIII. században 95 textilmanuf aktura működött. Ezek nagyrésze nem volt hosszú életű és csak igen kevés fejlődött textilgyárrá, mivel hiányzott az ehhez szükséges tőke és a fejlett osztrák textilgyárak vámmentes áruinak versenye kétessé tette uj gyárak prosperitását. A Habsburg királyi házzal létrejött 1867. évi kiegyezés után a magyar kormány különböző kedvezményekkel ösztönözte a külföldi és belföldi tőkéseket magyar textilgyár alapitására. Ennek hatására a textilgyárak száma az 1863. évi 6-ról 1913-ra 312-re emelkedett, ezek közül kb. 40 nagyüzem volt. Az 1913. évi textiláru-termelés 194.337.000 korona értékkel a belföldi szükséglet 30%-át elégítette ki. A textilipari munkások létszáma 46.600 volt. Az 1907. évi XIX. t.c. betegség- és balesetbiztosítási pénztárt létesitett. Az I. világháború után az Osztrák-Magyar Monarchia rombadőlt, Magyarország elvesztette területének 2/3-ával textiliparának túlnyomó részét. Az önálló Magyarország kormánya által életbe léptetett vámvédelem és a már előbb emiitett állami kedvezmények hatására uj, nagy textilipar épült fel, melynek termelése 1938-ban 466,100.000 P, munkásainak száma pedig 6 3.918 fő volt. A II. világháború elpusztította a textilipar gépberendezésének kb. 25%-át és nyersanyagkészlete teljesen elfogyott. A textilipari termelés beindításához a szovjet kormány nyújtott segítséget 50.000 t pamutnak bérmunkában való feldolgoztatásával. A Magyar Köztársaság kormánya 1948-ban államosította a textilipart. A textilipari termelés folyamatosan fejlődött, uj szálasanyagok,uj technológiák nyertek bevezetést. A munkások helyzete sokat javult, nagyszámú szociális és kulturális intézmény létesült. A termelt textiláruk értéke 1970-ben meghaladta a 22.800 millió Ft-ot, amiből kb. 25% került exportra. Ennek 58,5%-át szocialista, 41,5%-át kapitalista országok vették fel. A munkások létszáma 1970. végén 117.192 volt. A IV. ötéves tervidőszakban /1971-75/ megkezdődött a magyar textilgyárak nagyméretű rekonstrukciója, melynek célja a termelés további fejlesztése oly korszerű gépekkel, melyek - a munkaerőszükséglet csökkentése mellett - növelik a munka hatékonyságát.