Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Dr. Dischka Győző a műszaki tudományok doktora: A magyar textilipar történetének rövid áttekintése

Döntő változás állt be a nyersanyag-ellátás és felhasználás terén a háború második évében, amikor a fasiszta Olaszország Németország oldalán belépett a háborúba és a Földközi-tenger is hadszintérré vált. Ennek hatását mutatja a szálasanyagok behozatali statisztika ja

x /6. táblázat/. 6. táblázat Szálasanyag behozatal a II. világháborúban Szálasanyag 1939 19 40 1942 1943 1944 Pamut 27.165 18.962 1.660 4.898 1.073 Gyapjú 2.826 1.716 528 711 758 Juta 2.652 2.766 0 0 0 Műszál és selyem 4.034 5 .756 4.454 3.335 1.711 Textiliparunk legerősebb ágai a pamut- és gyapjuipar, a nyersanyagimport vészes csökkenése folytán válságos helyzetbe kerültek, melyet csak a mü-, illetve pótanyagokra való átállással lehetett megoldani. A jutabehozatal teljes megszűnése folytán a jutaipar áttért a 34% kenderkócot és 66% papirosfonalat tartalmazó zsákok gyártására . A pamut pótlására pamutfonógyáraink részben saját, részben lengyel szabadalom alapján kotoningyártó üzemeket rendeztek be. Ezekben len- és kenderfonási hulladékokat, valamint maglen-szalmát alkalikus főzéssel és azt követő klóros kezeléssel különböző hosszúságú /10-80 mm/, valamint különböző finomságú rostszálakra bontották. Ezt a kotonint különböző arányban viszkózszállal együtt keverték a pamuthoz. 1942-től kezdve pamutiparunk már csak olyan pamutfonalakat készitett és dolgozott fel, melyek 40% pamutot, 30% viszkózszálat, 30% kotonint tartalmaztak. Gyapjuiparunk is felhasznált kisebb mennyiségű kotonint. Kotoningyártásunk 1942. végén már évi 2,5 millió kg-ra emelkedett. Berend T. Iván - Ránky György: Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában. /1933-1944/, Bp. 1953.