Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Dr. Endrei Walter a történelemtudományok kandidátusa: Mesterségünk dicsérete

Nemcsak az elkészült szövetet volt nézni mulatság; azt is, ahogy készült: mert bájjal tette a dolgát. Hisz ha akár nyers gyapjúját gyűjtötte gomolyba, vagy ha az ujjaival munkált, s mikor újra meg újra finom fellegeket fosztott ki a gyapjufüzérbol, vagy sima orsóját könnyen forgatta hüvelyke, vagy hímzett, vélnéd: maga Pallas volt tanítója. Sérti e gondolat is, letagadja e nagy tani tót is, "Versengjen velem ö; érhet" szól "bármi, ha vesztek". Az istennő elfogadja a kihivást és ezután a gobelinszövés technológiájának érzékletes leirása következik. Hadd álljon itt az eleje /53-69 / : Késedelem nélkül kétoldalt áll föl a kettő, és a finom fonalat ketten két székre feszitik. Fára feszül a fonál, sok szálát nád különíti, közben a bélfonalat vetik egyre a fürge vetélők, rendezik ujjaik ezt, vezetik be s ürü fonadékba, közben a fésüfogak verik egyre, tömi tik a szőttest. S ők igyekeznek, a mellük alatt megkötve ruhájuk, jár ügyesen karjuk, könnyebbé kedv teszi dolguk. Itt Tyrus üstjében főtt bibor-szál szövetik be, egymástól alig is különült piciny árnyalatokkal, mint ahogyan ha a nap sugarát átmetszeti a zápor, látszik az ég boltján tarkán a nagyivü szivárvány; s tündököl abban ezer szép szin, más mindnek a fénye, mégis az átmenetet soha szem nem tudja kilesni: hol két sáv szomszéd, azonos; tulszéle megint más. Máshol arany sujtás szaladoz szinezett szövedék közt, a szőttesüket beszövik hajdanmegesett dolgokkal. /Devecseri G. forditása/ Arachne felülmúlja halhatatlan mesterét az istenek szerelmi történeteinek ábrázolásával, mire az isteni szűz sértett szemérmében, de egyáltalában nem sportszerűen, szétszaggatja a versenytársa alkotását. A lány felakasztja magát bánatában, de Athéné nem engedi meghalni, pókká változtatja /görögül a pók neve arachné/. A drámairók is gyakorta nyúltak a fonás és szövés témájához, méltóságteljes páthosszal, mint Euripides, vagy szellemes szatira keretében, mint Aristophanes. Mind a "Békák"-ban, mind a "Lysistraté"-ban a gyapjúfonás szolgál hasonlat alapjául, utóbbiban a görög városállamok háborújának szövevényes ügyét hasonlítja a férfiak ellen hadrakelt nők vezére a fonalmunkákhoz. A "seregbontó" /Lysistrate/ nőkhöz az athéni tanács egyezkedés céljából elküldi egyik tagját, akit azután alaposan kioktat a kardos és szereleméhes menyecskék vezére