Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)
Dr. Endrei Walter a történelemtudományok kandidátusa: Mesterségünk dicsérete
Baljuk a lágy gyapjúval jól beborított guzsalyt fogta, s a szálat a jobbkéz húzta vigyázva, fölfelé forditott ujjal sodrottá, leszegzett, fürge hüvelykujjal pergette a gömbölyű orsót. És foguk is., szaggatva, eképp végezte a munkát, elszáradt ajkuk szélén kis gyapjudarabkák csüngtek, amelyek előbb kimeredtek a sima fonalból. Lábuk előtt vesszőkosarakban gyűltek a hószin szálakból tisztán ragyogó puha gombolyagok. /Devecseri G. forditása kis módosítással/ És a klasszikus ókornak köszönhetjük az első verset is, mely egy textilszerszám nevét viseli és egy elefántcsontból faragott ajándékorsót kisérhetett. Csak annyit tudunk róla, hogy az i.e. III. században Nikiász orvos menyasszonyának adta át mindkettőt egy ismeretlen barát az esküvő alkalmából. /Pásztori múzsa: Az orsóhoz./ ó orsó, te fonók kedvese, kit fényes Athána az otthont megbecsülő nőknek ajándékul adott, gyere, vár Neileus ragyogó városa, bátran gyere el velem; ott sárgállik a lágy nád-fedelű templom, a Kyprisé, ott ér partra hajónk, Zeus ha segit s jó szelet ad nekünk s örvendhet szerető drága barátomnak, a vágyteli dalt zengő Charisok szent ivadékának az én szivem, Niki ásnak; az ő hitvese kap téged, e gondosan készitett elefántcsont-adományt, átvesz az ő keze; attól fogva együtt fonsz vele sok gyapjút, a férfiak peplosára, s a nők ünnepi, habkönnyű ruháira; s nyírhatná a juhász kétszer egy évben puha szőrű, szép nyáját kinn a mezőn Theugenisért, annyira kedveli munkáját takaros, karcsubokáju, okos asszonyod. /Kerényi Grácia fordítása/ Nemhiába emliti Pallas Athénét a vers: a görögök hite szerint ő tanította meg az emberiséget a fonás és szövés tudományára. Ám amilyen féltékeny volt, iszonyú bosszút állt azon, aki ebben össze merte vele mérni erejét vagy - amint arra példa is akad - tul is tett rajta. Erről szól Arachné szomorú története, ezt pedig Ovidius "Metamorfozeon"-ja, az átváltozások sorozatában őrizte meg számunkra . A takács lány ugyanis - látva, hogy nincs párja művészetének a földön - versenyre hivta ki az istennőt. /VI. könyv 17-25/:
