Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964
SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Szabó-Jilek Iván: Fény és hang az angol színházművészetben
így érthető, mennyire torz képet nyerne az idegen, ha csak a londoni szinházak alapján akarná megítélni az egész angol szinházi életet. Az amatőr, iskolai szinházak, szinpadok természetüknél fogva mentesek minden fölöslegestől, ami nem tartozik szorosan a színjátszáshoz.A szinpadok zöme egyszerű pódium a terem végében,vagy az ülőhelyek közé benyúló térszinpad. Minden művészi és esztétikai meggondolás nélkül logikusan következik az amatőr szinházak helyzetéből ez a szinházforma. Az előadás önköltségének alacsonynak kell lennie, és a térszinpad jellege megkívánja a legegyszerűbb,jelzésszerű diszletezést.Kevés diszlettel dolgoznak, nincs szükségük komolyabb szinpadi gépezetre. Annál nagyobb szerepet kap a világitás és a hang. Ezek a szinházak többnyire 3_400 főnél is kisebb befogadóképességű kisszinházak. A színpad mérete sem nagy. Ilyen színpadon finom, árnyalati különbségű fényhatásokat csak sok, kisteljesítményű fényvetővel lehet elérni. A londoni szinházak a siker szempontjából a csúcsot jelentik, azonban régiek és elavultak, nem azért mert nem rendelkeznek korszerű szinpadgépezettel, hanem mert keretes szinpadjaik vannak és ez ellentétben áll a vidéki szinházak jellegével és azzal a művészi felfogással, amely a térszinpad adottságaira épül. A modernizálás iránya egyértelmű: amint láttuk, a világítási és hatáshang-berendezések tökéletesítésére irányul. Nem hagyható szó nélkül, hogy a londoni színházaknak, mint "nagy" színházaknak visszahatása érezhető a vidéki színházaknál. Ez a hatás azonban, amely a nagyszínház körülményeinek és berendezéseinek utánzásában nyilvánul meg, sokkal gyengébb, mint nálunk. j. Az angol művészi felfogás Amint láttuk, a miénktől eltérő sajátos angol szinjátékstilus a terem vagy térszinpad talajában gyökerezik. - 85 -