Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Szabó-Jilek Iván: Fény és hang az angol színházművészetben

Különösen fontosak ezek a kérdések számunkra, akiknek jóval szerényebb anyagi eszközök állnak rendelkezésünkre. A színművészetnek csak kiszolgálója lehet a színházban felhasznált technika. Felmerül tehát a kérdés, milyen más szemlélet létezik a németeken kivül? Az elmúlt év elején a Vigszinházban vendégszerepelt a világhirü angol Royal Shakespeare Company, Peter Brook rendező vezetésével. Bemutatkozásuk rendkivül mély benyomásokat hagyott a közönség és a művészek körében. Mi, a szinházzal foglalkozó műszakiak sem vonhattuk ki magunkat a művészi élmény hatása alól. Az élmény megdöbbentő volt és elgondolkoztató. Az előadott színmüvekben nem volt szükség gombnyomásra működő technikai bravúrra, sőt még a diszitők is karbatett kézzel nézhették a Lear király

t, mert azt a kevés - mégis oly kifejező - diszletet, kelléket a színészek sajátkezüleg hozták be, illetve vitték ki a színpadról. A rendezői koncepció része volt-e a színpadgépészet mellőzése, vagy a turnézó társulat jellegéből következő kényszerűség? Talán mind a kettő. Ugyanakkor azonban a világítás és a hangeffektusok igen széles skálájú, intenzív felhasználása nekünk addig ismeretlen, sajátosan angol művészi felfogásra engedett következtetni. A nagy hagyományokon alapuló angol szinházi kulturából kaptunk Ízelítőt és ugy tűnt, hogy az angolok felfogása a színművészet és a színháztechnika kapcsolatáról más, mint az általunk eddig ismert német szemlélet. A színház a társadalmon belül meghatározott céllal funkcionáló szerves egész. Maga a színházépület, a színművészet /benne a nézők/, a színész és a felhasznált technikai berendezések közötti kapcsolatok szintézisének építészeti megfogalmazása, adott társadalmi-gazdasági viszonyok mellett. Az uj angol szinházépitészet tudatosan keresi és vállalja a reá háruló társadalmi funkciókat. Ezért avultak el i a régi londoni színházépületek. Elavultak, nem a technikai - 79 -