Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Taródi-Nagy Béla: Kinál-e valamit a kiber-netika a színháztudománynak?

nőségü vezérlőjelekkel való érinthetősége,más és más. /Emiatt nem lehetséges például olyan színielőadás, amely mindenkinek egyformán tetszik, amely mindenkire egyformán hatással van. A műfajok, művészetek differenciálódásának ez az alapja./ A tükröződésnek ez a második fő fázisa, ti. a mű és a társadalom között, puszta tükröződésből csak-anyagi változásból csak akkor válik információvá, ha a személyiség az alkotást, mint tükrözést, saját magatartása, következésként a társadalom magatartása, szabályozására fölhasznált

a. Ha tehát a mű személyiségi, vagy társadalmi magatartásban folytatódik. A tükröződési lánc az itt vázoltnál sokkal bonyolultabb. Ezért lép előtérbe az adekvátság jelentősége. A tükröződés adekvátsága, mint már emiitettük, azt jelenti, hogy a tükörképben csak a tükrözött tulajdonságai jelennek meg. Ez csak két esetben lehetséges: először, ha a tükrözött és a tükröző-rendszer között az előbbi javéira nagyon nagy a potenciál-különbség; másodszor, ha olyan rendszert iktatunk be,amely a tükröződő tartalmakat, a tükröző rendszereken keresztül folytonosan, adott irányba erősiti. És éppen ez az utóbbi a művészeteknek

, /művészeti formáknak, alkotói módszereknek/ a funkciója. Vajon működik-e a szinjátékkulturának, mint visszacsatolásos, önszabályozó társadalmi tevékenységnek egy ilyen információelméleti, sőt kibernetikai hipotézise, modellje és ha igen, milyen terjedelemben. Ez a másik kérdésünk. A szinjátékkultúr

a, mint társadalmi intézmény sokkal szélesebb fogalom, jelenség, mint a színjátékművészet. A szinjátékkultúra egyik oldalról maga is szinvonal, a valóságba való bepillantásnak és tükrözésnek a műben reprodukálódó minőség

e. Más oldalról mennyisé

g, amely azt fejezi ki, hogy ez a minőség a társadalom milyen széles rétegeiben, tehát mennyire van elterjedve, felhasználva. - 71 -