Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Taródi-Nagy Béla: Kinál-e valamit a kiber-netika a színháztudománynak?

hozzák a megfelelő vezérlési utasitást és ez ismét meg­felelő csatornán a végrehajtószervekhez kerül. Ezek feladatának elvégzését ellenőrzi. A vezérlés lényege tehát vezérlőjel küldése. Vezérlő­jel: ami képes létrehozni a vezérelt rendszer változá­sát. A vezérlő jel a poszteriusz, a vezérelt közeg a priusz; azaz a szabályozott belső állapota és külső helyzete a szabályozó. így bármely rendszer szervezettsége a benne keringő információ minőségétől, mennyiségétől és szervezettségi állapotától függ. A vezérlés tehát; az entrópia csökke­nése. Vezérlés nélkül minden rendszer a valószinübb, tehát szervezetlenebb, tehát magasabb entrópiájú álla­pot felé tör. Az önszabályozó rendszereket, mint nagyobb, magasabb dinamikus funkcionáló egységeket, mindig alacsonyabb­rendű modellek jellemzik. A társadalmiakat biológiáik, a biológiáikat fizikaiak stb. Minden zárt jellegű funk­cionális rendszer reafferentációt kap a rendszer által előállitott effektus hasznosságáról. /A hasznosság az élet kritériuma is./ A reafferentáció lehet mozgást irányitó,intézkedést visszajelentő és ennek, mint rész­effektusnak a végső eredményhez való afferentációja. Ez utóbbit hivják eredményafferentációnak, az előbbit végrehajtási afferentációnak. Az eredményafferentáció magában foglalja ez etap /szakasz/ és a szankcionáló afferentáció jelzéseit is. A művészetek, mint a társadalom önszabályozó /reformáló/ visszacsatolásos elvén működő vezérlés sémája a társadalom, mint az anyag legmagasabb szintű moz­gásformája, az elmondottakból folyóan mint legmagasabbren­dü funkcionális dinamikus egység fogható föl. Ezen belül több dinamikus funkcionális egység strukturája működik. A dinamikus funkcionális egységek társadalmi terjedelme - £8 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom