Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Taródi-Nagy Béla: Kinál-e valamit a kiber-netika a színháztudománynak?

hozzák a megfelelő vezérlési utasitást és ez ismét megfelelő csatornán a végrehajtószervekhez kerül. Ezek feladatának elvégzését ellenőrzi. A vezérlés lényege tehát vezérlőjel küldése. Vezérlőjel: ami képes létrehozni a vezérelt rendszer változását. A vezérlő jel a poszteriusz, a vezérelt közeg a priusz; azaz a szabályozott belső állapota és külső helyzete a szabályozó. így bármely rendszer szervezettsége a benne keringő információ minőségétől, mennyiségétől és szervezettségi állapotától függ. A vezérlés tehát; az entrópia csökkenése. Vezérlés nélkül minden rendszer a valószinübb, tehát szervezetlenebb, tehát magasabb entrópiájú állapot felé tör. Az önszabályozó rendszereket, mint nagyobb, magasabb dinamikus funkcionáló egységeket, mindig alacsonyabbrendű modellek jellemzik. A társadalmiakat biológiáik, a biológiáikat fizikaiak stb. Minden zárt jellegű funkcionális rendszer reafferentációt kap a rendszer által előállitott effektus hasznosságáról. /A hasznosság az élet kritériuma is./ A reafferentáció lehet mozgást irányitó,intézkedést visszajelentő és ennek, mint részeffektusnak a végső eredményhez való afferentációja. Ez utóbbit hivják eredményafferentációnak, az előbbit végrehajtási afferentációnak. Az eredményafferentáció magában foglalja ez etap /szakasz/ és a szankcionáló afferentáció jelzéseit is. A művészetek, mint a társadalom önszabályozó /reformáló/ visszacsatolásos elvén működő vezérlés sémája a társadalom, mint az anyag legmagasabb szintű mozgásformája, az elmondottakból folyóan mint legmagasabbrendü funkcionális dinamikus egység fogható föl. Ezen belül több dinamikus funkcionális egység strukturája működik. A dinamikus funkcionális egységek társadalmi terjedelme - £8 -