Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

ÉLŐ MULT - Staud Géza: Hevesi Sándor

pillanatában is pontosan meg tudja indokolni minden lépését. Elméleti tanulmányai oly szorosan összefonódnak művészi gyakorlatával, hogy többnyire csak egy-egy művészi ténynek két különböző aspektusát képviselik. Tanulmányai kimeríthetetlenek ötletekben s továbbgondolásuk gazdag lehetőségeket igér az olvasónak. Szinházról még sohasem Írtak magyarul ilyen gondolatmozditó és termékenyítő eszmefuttatásokat. Sokszor még ellentmondásai is izgalmas gondolati anyagot rejtenek. Szinházelmélete nemcsak saját művészi gyakorlatával állt szoros kapcsolatban, hanem további gyakorlati célokat is szolgált. Hevesi szenvedélyes pedagógus, volt. Rendkívül erősen élt benne az ismeretek közlésének és átadásának vágya s a tanitásban gyönyörűségét lelte. A Thália iskolájában kitűnő érzékkel találta meg azt a hangot, amelyen tudatosítani tudta színészeiben mesterségük törvényszerűségeit. Az itt tartott előadásokból kerekedett két tankönyve, Az előadás művészet

e és A színjátszás művészet

e olyan szakszerűen és közérthetően világitják meg az előadó és a szinész művészetének minden fontos mozzanatát, hogy még ma is élő müveknek tekinthetők és alkalmasak arra, hogy tankönyvül szolgáljanak. Pedagógiai érzéke érvényesült rendezései során instrukcióinak közlési módszerében is. Utasításai sohasem pusztán egy meghatározott szerep megadott helyzetére vonatkoztak, hanem azáltal, hogy meg is indokolta őket, általános szinésznevelői célt is szolgáltak. Igy tanulhatta meg a szinész, hogy például általában előbb jön a gesztus, aztán a szöveg, hogy járás közben nem beszélünk, vagy hogy artikulációval hogyen lehet pótolni a hangerőt, illetve azt is, hogy mikor térhet el ezektől az általános szabályoktól. Minden egyes szinpadra lépéskor kielemeztette, hogy a szereplő honnan jön, mit csinált előzőleg és mire gondol, amikor a nyilt szinre ér. Az értelmesebb színészek - 261 -