Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964
ÉLŐ MULT - Cenner Mihály: A Thália Társaság
kellett fizetni, s a vári közlekedési eszköz a sikló volt, azok számára, akik nem akartak gyalog felmászni. A Tháliának újra helyiség gondjai voltak. A budapesti szinházak és a számba jöhető előadóhelyiségek mereven elzárkóztak mindenféle tárgyalás elől. Most már akár- a Várszínházba Is visszatértek volna, de ezt a lehetőséget a miniszter a Nemzeti Szinház igazgatója utján elutasította, holott a Nemzeti és az Opera mindössze háromszor játszott hetenként a Várszínházban, ott tartotta vizsgaelőadásait a Szinmüvészeti Akadémia és a Thália is tartott ott már előadásokat, tehát megvolt a precedens az "idegen" előadásokra is. A Thália fellebbezését elutasították és igy nem maradt más választásuk, mint a Polles Caprice mulató Révay utcai helyisége,ahol a műsor csak a késő esti órákban kezdődött, tehát délutánra olykor szabaddá tehették az előadó helyiséget. Ennek ellenére is csak vasárnap délutánra kapták meg, s ezt is csak hosszú tárgyalások és alkudozások után. Hét hónapi kényszerszünet után, 1905* november 19-én tartották első előadásukat a Polies Caprice színpadán. Ekkor Ibsen Solness építőmeste r cimü drámája került bemutatásra. A Tháliások nagy győzelme volt ez a bemutató, mert a haladó értelmiség és a szervezett munkásság tüntetésszerüen mozdult meg, vonult ki és lelkesedett az uj színházért. Ismételjük: az uj színházért, az ismét megindult és működő Tháliáért lelkesedtek,de nem a Solnes s előadásáért. Mert Ibsennek ez a rendkívül nehézveretü müve szokatlan környezetben,kulturálisan elő nem készitett közönség előtt nem aratott sikert. A bemutató után nem is tűzték többet műsorukra. A sikertelenség egyik oka talán - az azóta elkallódott szövegű - gyenge forditás is volt, Somló Bódogné munkája, amit a korabeli kritika is megemlit. A sikertelenség nem kedvetlenítette el a Társaságot, sőt levonták annak tanulságait és legközelebbi műsorukat ismét az irodalmi szinház elvei alapján állították össze. - 247 -
