Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Vajda Ferenc: Nem lehet...! - Sehogy másként...?

NEM LEHET...! - SEHOGY MÁSKÉNT...? I. Eszme és megvalósulás A századforduló szinházai: 200 éves újszülöttek.- Ugyanakkor magyar építészek és színházmű­vészek már megfogalmazzák a szinház forradalmi követelése­it. - De hány épült ezek alap­ján? - Vannak-o uj színháza­ink? A kulturház - "uj szin­ház^!? A XX. század épitészete forrongva keresi korunk szín­házát. Számos terv, javaslat, elképzelés - és néhány meg­valósulás - tanúskodik erről. Maga a szinmüvészet követel magának megfelelő teret. És a közönség, amely napról-napra követheti nyomon a technika szédületes fejlődését, amely rádiót, filmet, televíziót, lemezjátszót, magnetofont, autót, kényelmes lakást kapott századunktól. A szinház számára szűknek bizonyult a barokk-kor ál­tal ráhúzott keret. A "Guckkasten" nyilása kitárult, a né­zőtéri páholysorok elsorvadtak, a jó látás és hallás igé­nye a szinpad felé fordult. A "századunk képére való átformálódásból" természete­sen a technika is részt kér. Egyesek jogos aggálya, hogy követelőző hangja már-már elnyomja a művészekét. 1917-ben uj társadalmi rendszer született. A II. vi­lágháború után számos európai ország léphetett az uj útra. Gyökeres változás az alapban - gyökeres változás a fel­építményben. A II. világháború, amely sok országban uj társadalmi rendet épített, sok színházat lerombolt. Azóta sok szinhá­zat helyreállítottak, sokat újjáépítettek és épültek uj /!/ szinházak is. - 116 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom