Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964
SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Vajda Ferenc: Nem lehet...! - Sehogy másként...?
És mi történt ezalatt a magyar színházakkal? Fellner és Helmer a századfordulón kétségkivül tiszteletreméltó eredményeket értek el a szinházépitésben - az Osztrák-Magyar Monarchiában. ' De ugyanebben az időben /1903-ban/ Bécsben már megjelenik egy kiadvány: A szinház-kutatások a klasszikus és modern népek színházépületeivel kapcsolatba n.Ebben Andreas Streit "reformszinházát" ismerteti. És a szinház megújhodása fontosságának felismerése Magyarországon is megtörténik. Jakabffy Zoltán, a Magyar Mérnök- és Épitész Egyletben 190 8. január 13-án tartott felolvasásában a következőket mondotta: Az ujabb törekvések oda irányulnak, hogy minél kevesebb emeletsora legyen a nézőtérnek: a közönség nagyobb részét földszinten helyezik el, a kisebb résznek pedig az I. emeleten emelkedő üléssorokat alkalmaznak. Fontos követelménye a modern színpadnak, hogy gyors színváltozásokra alkalmas legyen. A szinházi szabályrendeletek annyira megkötik a tervező kezét, hogy a szinházak mai nap nem nagy változatosságot mutatnak az alaprajzi elrendezésük szempontjából, pedig a 20-25 év előtt alkotott szabályok sok tekintetben nem felelnek meg a fokozódott követelményeknek és céltalanul korlátozzák a tervező fantáziáját, midőn ujat, célszerűbbet akarna alkotni.+ A szinházépités "eszmei forradalmát" tükrözi a Magyar Mérnök- és Épitész Egylet 1912. január-februárban tartott ankétja is. + + Bálint Zoltán: A szinház kérdése a ma kultúrájában elsőrangú kérdés, amelynek megfejtését irók, művészek, épitők és színészek vetekedve keresik. +j Épitőipar. 1908. julius 20. 348-349- p. + +Az idézetek a Magyar Mérnök- és Épitész Egylet Közlönye XLVI. kötet 23« számából valók. - 117 -
