Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Előadások - Hont Ferenc

tartottuk a magyar Színháztudományi Intézetnek azt az alapelvét, hogy a színháztudomány célja az élő színházművészet fejlesztése tudományos módszerekkel és eszközökkel. Tehát: akár történelmi, akár elméleti problémáról van szó, a kutatás végső cél^a, a fundamentális kutatásoknak is a végső célja, 6z élő, fejlődő színházművészet, a legszélesebb értelemben vett szinjátékos művészetek fejlesztése. A vizsgálódások, a magyar színházi kultura tanulmányozása ugyanugy, mint a kelet-európai Bzinházi kulturák tanulmányozása három oldalról történik. Az első, és nem akarok rangsort fölállítani, de elaő olyan szempontból, hogy a legégetőbb: a színház, a színjáték, a művészet elméleti kérdése

inek, közös elméleti kérdéseinek a tisztázása, a máaik a történeti kérdése

k tisztázása, a közöa történeti kérdéseknek a tisztázása, éa a harmadik, amelyet mi müködéstanl kutatáso

knak ne^ vezűnk, a színjáték komplexusának nem esztétikai oldalról való megközelítése, hanem gazdasági, technikai, szervezeti, jogi stb. oldalról. Moat ezek közül, minthogy nem lehet egyetlen egy problémához sem hozzányúlni, amelyet ne fejlődésében és összefüggéseiben szemléljünk, néhány olyan történeti problémát ragadok ki, vagy pontosabban: néhány olyan történeti problémakört ragadok ki, amelyeknek a tisztázása sürgető és amelyek már moat, az előmunkálatok közben is bizonyitják, hogy a - 12 -