Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

világában. Egy régi orosz bilinában Vlagyimir fejedelem igy szól udvari mulatuatójáhozj Za utechi tvoi za neinyja bez merufiki pej zeleno vino. Ez a két sor - amelyekhez hasonlókat még idézhetnék már a deseterac versképletét mutatja. De magyar párhuzamokra is gondolhatunk, amikor pl. skomorochok részvételéről olvasunk az orosz népi lakodalmi szertartásoknál.Ezeknek a dramatikus szertartásoknak szövegei sokszor a régi magyar költészet egyes fordulatait juttatják eszünkbe, igy pl. az a két sor, amelyben az orosz "házassági játék" szereplői a menyasszonyt dicsérik. Pochodoőka u nej pavinaja, Pogovorka lebedinaja. "Járása, mint a páváé, Szólása, mint hattyúé" - fordít hatnók magyarra ezt a két sort, s máris XVI-XVII, századi költészetünk világában órezhetnők magunkat, a "daloskönyvek" világában, amely daloskönyvek dramaturgiai, színháztörténeti vonatkozásait egyébként szintén érdemes volna megvizsgálni, éppen a kelet-európai kapcsolatok távlatából. 3« A kelet-európai színháztörténet szempontjából Bizánc és Oroszország mellett igen fontos szerepe van a délszláv területnek. Ez a terület - Itt elsősorban a szerb és horvát vidékekre gondolok - egyfelől gazdasági népi kulturát termelt ki, másrészt állandó kapcsolatban állt Bizánccal és a nyugati olasz és francia művelődési központokkal. Autochton elemek, bizánci és latin inspirációk szerencsés szintézise a szinházi kulturára is jótékonyan hatott. Tudjuk, hogy a középkor szerb-makedon festészetét, igy a hires staronagorióinoi freskókat a színjáték egyes motívumai - 74 -