Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

Az ozmózis és fluktuáció a színháztörténet sik.ján 2gyformán halad Keletről líyugatra, Nyugatról Keletre. A középkor orosz irója, Daniil Zatoőnik, a XIII.század udvari mulattatóiról szólva, emliti egy Penachus nevű aktor nevét. Aligha tévedünk, ha ebben az orosz földre vetődött jokulátorban olasz vagy francia embert látunk. Másfelől Kelet-Európa, sőt Észak-Ázsia szinl hagyományai áttörnek Nyugat felé is. Leopold Kretzenbacher egyik tanulmányában a szlovénül "godalo"-nak, osztrák-németséggel "Büllhäfen"nek nevezett "lárma-eszköz"-nek a lovasnomád művelődési kör sámán-dobjával való rokonságát bizonyította be, s valószínűsítette ennek a színjátszásban is fontos eszköznek eurázsiai eredetét. Eurázsiái sámánizmus, keleti-szláv skomoroáestvo,nyugati jokulátorságs sok itt a kölcsönös kapcsolat, összefüggés, sok még a feltárni való. Magyar részről néhány évvel ezelőtt Korompay Bertalan tett érdekes kezdeményezést (A jokulátor-kérdés, az Igor-ének ós más orosz párhuzamok megvilágításában). Kár, hogy az énekmondás epikai vonatkozásaival törődött elsősorban, nem a drámai-teátrális elemekkel. Vszevolodszkij-Gerngrossz emiitett kitűnő könyvében viszont 1150-ben, Izjaslav kievi fejedelem udvarában lovasjátékot bemutató magyarokról olvashatunk. A népi színjátszás kelet-európai perspektíváira utalnak az igen érdekes délszláv párhuzamok is. Aligha véletlen, hogy a szerb nyelv máig "pozoriéte"-nek nevezi a szinházat: ez pontos megfelelője a régi orosz "pozoriáóe" alaknak, ahogyan az orosz középkor a skomorochok "színpadát" nevezte. A skomorochok tréfáit a régi orosz nyelv "glum"-nak nevezte« de a mai szerb-horvátban is "glumac" a színész neve. - A délszláv népköltészet kedvelt formáját, a tizszótagos "deseterac"-ot, amelyben nemcsak népi eposzok ós balladák, hanem szerb ós horvát drámai alkotások is Íródtak, csirájában szintén megtaláljuk a skomorochok - 73 -