Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

oldalairól magyarázni. Robert Stumpfl ismert könyvét a középkori színjátszás népi-kultikus eredetéről még nagy ellenkezés fogadta, amihez persze hozzájárultak a hitlerizmussal kacérkodó osztrák szerző német nacionalista nézetei is.Érdeme marad azonban a könyvnek,hogy gazdag folklorisztikai anyaggal dolgozik, s már a szláv fejlődésre is kitekint, például a cseh "MastiÓká£"-ra. - lía már nacionalista és fajimádó előitéjetek. nélkül nyulunk a problematikához, ós tudjuk, hogy a középkori dráma népi gyökereinek tézise lényegében helytálló. Ez természetesen nem jelenti az egyházi elemek, vagy az antik hagyományok jelenlétének tagadását.A kitűnő szovjet drámát

orténész, VszevolodszkljGerngrossz könyve az orosz szinház kezdeteiről már teljesen helyes perspektívából nézi a fejlődést. Az ozmózis és a fluktuáció törvényei - hogy ezt a mai szlavisztikában szivesen használt kifejezést alkalmazzam minden vonatkozásban érvényesülnek Kelet-Európa korai színháztörténetében. A lenini "két kultura" elmélete szintén világoséin igazolódik, ugyanakkor azonban sok az átmenet és a kölcsönhatás az uralkodó osztályok és a nép kulturája közt. Legtöbbször a nép kulturája válik a feudális vagy egyházi kultura egyes vonásainak forrásává. Az orosz "skomoroéestvo" története fényes bizonyíték erre. Hiába tiltja el 1284-ben Kirill ortodox érsek híveit attól, hogy "a skomorochok halotti ünnepségeire és hasonló ördögi játékokra járjanak" - a skomorochok intézménye évszázadokig megmarad, s legtöbbször az egyház vagy a feudális udvarok sem nélkülözhetik közreműködésüket. Ez természetesen az egész korabeli Európára áll: hadd utaljunk Vaclav öerny prágai professzor érdekes kutatásaira, aki figyelmeztetett is a skomorochok és a nyugati jokulátorok rokonságára, s az előbb emiitett "Mastióái""-t, a "kenőcsárusról" szóló cseh középkori komédiát is ezzel a vagáns-goliárd-jokulátor világgal hozta összefüggésbe. - 72 -