Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

Almási Miklós Kedves Elvtársak! Kicsit zavarban vagyok most, amikor Hont elvtárs nagyvonalú tablója után kell felszólalnom. Zavarban vagyok azért is, mivel kissé kills5 emberként állok itt: inkább kritikusként, irodalomban tevékenykedő tollforgatóként, mint a színháztudomány régi művelőjeként. Mégis azt hiszem, fel lehet használni a kivülről jött ember észrevételeit is jelen szinházelméleti problémáink vitájában. Milyen a színháztudomány az esztétika, az irodalomelmélet felől nézve - általában? Hont elvtárs ezt a kérdést humorosan exponálta, de komolyan gondolta, amikor kijelentette, hogy a színháztudomány jelentőségét az irodalmi, esztétikai közéletben lebecsülik. Nos először én ezzel a lebecsülő szemléletmóddal szeretnék foglalkozni. Véleményem szerint a színháztudomány fejlődése, osak látszólag belterjes, problémabogozása kihat irodalmi, esztétikai és művészeti közgondolkozásunk általáno

s fejlődésére is. Ennek a tágabb perspektívának fényében azt hiszem tarthatatlan az a lebecsülő álláspont, melyet tudományunkkal kapcsolatban néha még tapasztalhatunk. Nemi sak mai művészeti vitákban van ez igy. Ha áttekintjük a dráma és a többi művészet fejlődésének kapcsolatát, akkor azt kell látnunk, hogy mindig is ugy alakult ez a viszony, hogy minden nagyobb művészi fellendülés előmühelye, centruma a szinházs a drámairó és szinpad világa volt. Mert például a polgári színházért folytatott küzdelem - Lessing, Schiller és Goethe munkássága nemcsak azt eredményezte, hogy kialakult az udvari színházzal ellentétes, polgári szinházi szemléletmód, hanem a polgári dráma kidolgozása során olyan uj esztétikai kategóriák is megszülettek, melyeket más művészetekben is fel lehetett használni, melyek termékenyitően hatottak a többi művészetre is. Diderot festészeti elemzéseiben sokszor idéz drámai példákat, mert a - 3o -