Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

barokk festészetet igen erősen befolyásolta a korabeli szinház. De pl. a "megható", a "játékosság" stb. kategóriája a szinházból ment át a zene, képzőművészet, sőt talán még a romantikus irodalom területére is. Ezekből a példákból is látható, hogy a szinházi élet esztétikai kérdéseinek kidolgozása milyen termékenyitően tud hatni a többi művészet fejlődésére, elméletének kialakulására. - Ez természetesen forditva is igazs a szinháztudomány a többi művészet, elsősorban az irodalom és irodalomtudomány jelenségein és problémáin okulva fejlődik. De azt hiszen nem tévedek, ha azt merem állítani, hogy az esztétikai gondolkozás fejlődésének motorj

a igen sok esetben a szinház ós a dráma élő művészete volt. Napjainkban is igen hasznos lenne egy ilyen szorosabb kapcsolat kiépítése. Hiszen esztétikai gondolkozásunkat, igen sajnálatosan, valami gondolati bátortalanság jellemzi, tétovázás ós megtorpanás, melyből az egyik kiutat az is jelenthetné, ha a társmüvészeteket oly szorosan egységbefoglaló színháztudományt sikerülne szorosabban bekapcsolni a különböző művészetelméletek - irodalomtörténet, képzőművészeti esztétika - közös vitáiba, problémáinak kölcsönhatásába. De nemcsak ezért tartom elhamarkodottnak azt a lebecsülést, amellyel egyesek a színháztudományt kezelik, hanem olyan gyakorlati-irodalmi probléma szempontjából is, mint a napi színikritika. Mindnyájan tudjuk,hogy szinházi kritikánk - ezt most önkritikusan is mondhatom olyan nivón mozog, amely még a nem túlságosan fejlett drámairásunk színvonalának sem felel meg.Alapvető esztétikai, szinházi fogalmakban járatlan eszmefuttatások látnak napvilágot, egyoldalú irodalomcentrikus birálatok stb. ábből az áldatlan állapotból is csak a^kor lehet kiutat találni, ha a szinházzal való barátkozás nem marad meg az "amatőr" fokon, hanem eljut a tudományosabb szintre is, vagyis, ha megszűnik az a fenntartásos magatartás, amely ma még a színháztudománnyal szemben érezhető. - 31 -