Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

R. Szigeti Mária A tájszinházi problémákkal szeretnék kissé részletesebben foglalkozni. Ma 11 színház és a Déryné Színház működik vidéken. E színházak működési hatósugara lényegesen nagyobb, mint az állami kezelésbe vétel előtt. Ha az utóbbi évek tájszinházi adataiból az előadásszámokat és a látogatottságot nézzük, az 1951-es és 1961-es adatok lényegesen megváltozott helyzetet mutatnak. 1951-ben a látogatók száma 359 369 fő volt 1528 előadáson, mig 1961-ben 863 643 látogató esett 3498 előadásra. Ez előadások széma tehát, mint Székely dr. is emiitette, 227,6 %-kal, a látogatók száma 240 %-kal nagyobb az emiitett időszakban. Ezek tényleges eredmények és a vidéki színházak előadásszámát és közönségének növekedését jelzik. Felmerülhet a jogos kérdés: mi hát a probléma? Miért vagyunk elégedetlenek tájolási rendszerünkkel? Elégedetlenségünk fő oka az, hogy a jelenlegi országos kereslet szinházi viszonylatban sokkal nagyobb, mint amit az eddigi gyakorlat elláthat. A tájolási hálózat az ország térképén nagyon sok hiányosságot jelez. Az Ily módon elkészített térkép a színházi előadással kielégítetlen községek számát, tágabb értelemben az ellátatlan terűletek nagyságá

t is mutatja. A következőkben a tájgyakorlat korszerűbb formájáról szólok, azon gondolkozva, hogy miként lehetne a szinházi ellátottságot kiszélesíteni. A gyakorlati működési szempontok mellett elsősorban színházunk művészi színvonalának emelése érdekében tartjuk szükségesnek a tájolás módszerének országos méretű megváltoztatását. A tájszinházi produkoiók színvonala az adott körülmények között nagyon sokszor a kívántnál alacsonyabb, melynek oka részben a kulturális objektum adta lehetőségekben (színpad, színpadtechnika stb.,)» részben a tájolás fáradságos voltában rejlik. A kulturális igények országos mére- 14-1 -