Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

tii növekedése, különösen ha színházi produkciókra korlátozva vizsgáljuk a kérdést, feltétlenül minőségi és nem mennyiségi vonatkozásban értelmezendő. Igy a javaslat is elsősorban minőségi változás elérését, a produkciók színvonalának. emelését kívánná szolgálni. A) Jelenlegi gyakorlat Hosszú évek tájgya.orlata alakította ki vidéki színházaink következő tájolási módszerét: a színházzal rendelkező megyék központi ssékhalyéről kiindulva köteles a színház együttese kisebb-nagyobb községekben tájelőadásokat tartani. Hogy hol, mely községekben tartanak előadást, az függ az illető községtől, várostól is: rendelkezik-e megfelelő, vagy alkalmas színpaddal ellátott kulturális objektummal? Ilyen objektum több esetben található is, de akadnak községek es városok, ahol kulturális helyiség egyáltalán nincs, vagy ha van: nem rendelkezik a minimális színpaddal - színpadtechnikai feltételekkel. Igy találunk olyan községedet, amelyek alig vagy egyáltalán nem kapnak szinházi előadást. > Az országos szinházi ellátottság feltérképezése "fehér foltokat" jelzett. Vannak községek, amelyekbe soha vagy csak nagyon ritkán jut el a megye színháza, vagy akár a Déryné Színház is. A közönség szinházi igény

0 egyre nő, feszegeti a szük kereteket, anelyek a módszer és a gyakorlat szük voltát bizonyítjá

1.' &B nem a lehetőségekét. Hogyan lehetne megoldani az igényekhez mérten, a meglevő előadásszám mellett, vagy azok módosításával, a színház jelenlegi személyi, dologi, gazdaság adottságaival a tájproblémát? Milyen gyakorlattal lehetna

; kellene tájolni, hogy a művészi szinvonal megtartásával, esetleg emelésével elégíthessük ki as igényeket? Ahhoz, hogy választ kapjunk, egy konkrét megye viszonylatában kell a problémát megközelíteni, elsősorban a - 142 -