Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Székely György: A szinházi müködéstan problémái

korszakos jelentőségű változott meg alapvető módon ez a kép. A kulturális szolgáltatások rendszerében ezzel határozott minőségi ugrás történt. Ez a minőségi ugrás természetesen a szinházak tájelőadásainak nemcsak mennyiségi, de ugyanakkor, sőt talán még fokozottabban, minőségi konkurrenciát, nagyon egészséges versenyt is jelent. A falusi tv-készülékek képernyőin a fővárosi előadások művészei, de nagyon sokszor világnagyságok is, jelennek meg. Ha másodlagos is a műélvezet jellege, de köztudomásu, hogy a hatás mélysége, éppen az izlés nevelésére, az igényesség emelkedésére nézve nagyon is jelentős. Ebben az egészséges ve

rsenyben a szinházak tájelőadásai csak akkor vehetnek részt a további siker reményében, ha éppen a szinházszerűség sajátosságainak hangsúlyozásáva

l, a sajátosságok magas, az eddiginél magasabb szinvonalán adhatják produkcióika

t. Ehhez viszont múlhatatlanul szükséges, hogy az alkotás körülményei minél jobban megfeleljenek a színházművészet s

ajátos követelményeine

k. A 'Szinpad" cimü időszakos kiadvány 1962 első felében megjelent számában már röviden kifejtettem erre vonatkozó véleményemet. Legyen szabad itt most bizonyos megállapításokat kiemelnem A színházművészet sajátosságai és a televizi

ó cimü cikkből. A szinház sajátosságai között szerepel: téridős jellege, a négydimenizós plaszticitás szükségszerűsége, az alkotóművész és a közönség (müélvező) egyidejű jelenléte s hogy ezáltal közönségből a folyamatos ráhatás következtében közösséggé válik. Folyamatosság csak bizonyos lezártsággal együtt valósitható meg (egyes alkalmi kivételektől eltekintve). Véleményünk szerint csak az olyan helyiségek felelnek meg ennek a célnak, amelyekben a közösséggé változás minden el'.étele - a megfelelő nézőtértől a szüksége

s (de az eddigi minimumot mindenképpen meghaladó) technikai lehetőségeke

n keresztül az alkotó közérzet biztosításához szükséges körülményeki

g adva van. - 114 -