Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1
Székely György: A szinházi müködéstan problémái
A tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy a tájelőadások kőzött a legnagyobb miivészi sikert a legtöbb esetben annak a Déryné Színháznak az előadásai aratják, amely előadásait, annak minden tényezőjével együtt éppen falusi körülmények figyelembevételével kísérletezte ki és készíti elő a viszonylagosan magasabb szinvonal technikai előfeltételeit. A nagyobb vidéki szinházak részére viszont létkérdés, hogy olyan termekben tudjanak játszanl,amelyeknek a viszonyai aránylag a leginkább hasonlítanak a "benti" feltételekhez, mivel a nagyobb szinpadra készült előadások redukálása egy bizonyos határon tul elviselhetetlenné teszi nem is annyira a közönség, hanem inkább elsősorban a játszó művészek számára a tájelőadásokat. Szinvonalmegőrzésről vagy szinvonalemelésről ilyen viszonyok között persze alig lehet beszélni. Ezt egyszer őszintén meg kell mondani. Márpedig, mint azt az előbb említettük, a kulturális ellátás jelenlegi ós a további tendenciában mutatkozó helyzetében a színvona l (vagy szinvonaltalanság) jelenlegi állapotban való rögzitése, vagy éppen e szinvonal csökkenése a szinházi tá.jelőadások vonzásának csökkenését (az előadásszám növelésével ne m ellensúlyozható csökkenést) von.la szükségszerűen maga utá n. Ez viszont azt is jelenti, hogy a kultúrpolitikai célkitűzéseknek egyre kevésbé tudnak majd megfelelni színházaink; sem a "magas művészi szinvonal", sem a "legszélesebb rétegek" részvétele nem lesz biztositható. Mégis az lehet hát a megoldás, és a perspektivikus fejlődés egyetlen járható utja, ha olyan termekre koncentrálódik a tájelőadások lebonyolítása (figyelembe véve az előző fejezetben kifejtett területi kiegyenlítés mellőzhetetlen voltát) , amelyek alkalmasak a szinházszeriiséget biztosító előadások megtartására. Ez a gondolatmenetünk egyébként találkozik a Déryné Szinház főrendezőjének a Népszabadság 1962. julius 26-i számában megjelent gondolataival is. A cikk Cime; Nemcsak - 115 -
