Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1
Székely György: A szinházi müködéstan problémái
hogy az egyébként is mutatkozó tendenciát, amely szerint a magasabb életszínvonal elég jelentős mértékben vonzza a városokba a falvak lakóit (s ez a mezőgazdasági termelés szempontjából,főleg a teljes nagyüzemesités elérése előtt, egy cseppet sem kívánatos!) - ezt a tendenciát a falusi szinházi előadások lényegesebb csökkentése csak tovább erősítené. A másik oldalon viszont népgazdasági érdekek azt diktálják, hogy a gazdaságossági szempontok figyelembevételével meg lehessen találni azt a legkedvezőbb területszervezési módszert, amely az abszolút számokban is lemérhető legszélesebb rétegekhez viszi el a lehető legmagasabb színvonalú szinházi kulturát . Hiszen a kultúrpolitikai célkitűzés tartalma legtömörebben megfogalmazva is ez lehet: magas művészi színvonalú szocialista színházat adni a legszélesebb rétegeknek. Jelenlegi vizsgálatunk jórészt azért történt, mert mint azt az előbbiekben kimutattuk, az eddigi módszerek alig fejleszthetők tovább és az előadásjzám mechanikus növelése, amellett, hogy a színházak kapacitása sem személyi, sem technikai, sem gazdasági vonalon nem teszi lehetővé, még a látogatószám emelésében sem igér biztos eredményt. Ezenkívül nem szabad elhallgatni még egy másik tényt sem. A szinházak államosítása óta eltelt évek során az egész magyar társadalom s benne a községek lakossága, de a kulturális szolgáltatások hálózata és színvonala, korszerűsége is igen nagyot fejlődött. Ezt a fejlődést a színházaknak is tudomásul kell vexmiök és számolniok kell vele. Ma már neia az a helyzet, mint 1949-ben. a szinházak állami kezelésbe vetelekor vol t, amikor szinte egyedül a színházak apparátusa állt rendelkezésre, hogy a szocialista kulturát a legkézzelfoghatóbb, a legélőbb módon vigye el a lehető legkisebb faluba is. Különösen a televizió rohamos elterjedésével - amely éppen a községek lakossága számára 8 Theatruns 1963 ,,, I