Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Szekeres József: A teátrográfia módszerei

Az egyes teátrográfiai munkaterületeken a szinház két ét. fél évezredes története során már sok értékes munkát végeztek el, de mind a hat munkaterület folyamatos, komplex feldolgozására csak a legutóbbi időkben történtek kisérletek. A Szinháztudományi Intézet - főként a szinibirálatok legcélravezetőbb módszerének és formájának kikísérletezése céljából - 1959-ben munkaközösséget létesitett komplex teátrográfikus tanulmányok Írására, tónyegében az itt végzett munka sorén született meg a "teátrográfia" szakKÍfejezés is az addig használt "mimográfia° helyett, amelyet azóta csak a szinészi alkotás leírására és elemzésére használunk. Jelen tanulmány lényegében a teátrográfiai munkaközösség vitáinak és eredményeinek általánosítását, a tapasztalatok hasznosítását kísérli meg. Ennek megfelelően a továbbiakban külön-külön és összefüggéseikben kíséreljük meg a teátrográfiai munkaterületek elméletének és módszereinek vizsgálatát. Korántsem arról van szó, hogy csak a minden összetevőre kiterjedő teátrográfiai vizsgálódás lehet hasznos és célravezető, de éppen az az uj a Színháztudományi Intézet kidolgozta módszerben, hogy a teljes összefüggést, az egyes elemek kölcsönös viszonyát, összefüggését és egymásrahatását vizsgálva igyekszik lehetőleg teljes képet adni a vizsgált szinházi jelenségről, s ezért ezt a komplex módszert fogjuk a továbbiakban ismertetni - annak előrebocsátásával, hogy ezúttal csupán az általános irányelvek bemutatásáról lehet szó, minthogy az egyes részletkérdéseket illetően a vita még nem zárult le /pl., hogy az objektiv leirás tartalmazhat-e, s ha igen, milyen mértékben, szubjektiv elemeket/, s az objektiv leiró eljárás részletes kidolgozása még folyamatban van. 1. A szinjáték-egész vizsgálata azt jelenti, hagy az előadás általános jellemzőit keressük meg.Itt azonban arra kell ügyel79