Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Szakáts Károly: Az adattározás elvi és gyakorlati szempontjai

szülnek ás sohasem biztos, nem történt-e valamiféle változás az előadáson. Pusztán szinlapokra sohasem szabad a kutatónak támaszkodnia," 3. Szinházi almanachok

. "Általában évenkánt jelentek meg s rendszeresen közölték a társulatok névsorát és teljes évi műsorát. Szerkesztőjük, szerzőjük többnyire a társulat súgója volt. A szinházi almanachok igen értékes színháztörténeti források. A bennük közölt társulati névsort és a napról napra kimutatott műsort általában hitelesnek lehet elfogadni. Szerzőik - a súgók az események közvetlen szemlélői voltak, s az elmúlt évre vonatkozó adatok /szinlapok, szövegkönyvek, számadások stb./ rendelkezésükre álltak." 4. A szinházi sajtó

. "A sajtó mindig fontos, ha nem is egyetlen forrása volt a szinészettörténeti kutatásnak. A hírlapok és folyóiratok szoros kapcsolatban állnak a színházakkal, gyorsan és közvetlenül regisztrálják az eseményeket, s az előadásokról készült beszámolókkal és kritikákkal bizonyos fokig a közönség magatartásának is fokmérői. A kritikában hiteles adatokat kaphatunk az előadás megtörténtéről, a benne szereplő szinészek személyéről, a kritikus, illetve rajta keresztül a közönség bizonyos rétegének állásfoglalásáról s esetleg a szinészi alkotás, a rendezői elgondolás, a díszlet- és jelmeztervező munkájának egyes részleteiről." 5. Emlékiratok

. "A közvetlen élmények napról napra való megrögzítése a naplókban, vagy az átélt eseményekre való utólagos emlékezés a tulajdonképpeni emlékiratokban ezeknek az Írásműveknek általában megbízhatóságot és hitelességet ad. A szinészi emlékiratokkal szemben azonban óvatosaknak kell lennünk. A szinészi alkatból következik, hogy iróik többnyire tárgyilagos szemlé2,93