Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Szakáts Károly: Az adattározás elvi és gyakorlati szempontjai

letre szinte képtelenek, saját tehetségükkel és fon­iosságukkal kritikátlanul eltelt emberek." Levéltári anyagok . "A szinészettörténet leggazdagabb s úgyszólván kimeríthetetlen forrásanyagát a levéltárak őrzik. Ezeket az iratokat általában aktáknak nevezzük. A szinházi akták egyes szinházak, szinházi személyek, vagy felettes hatóságaik működése következtében kelet­keznek, s a közöttük kialakult kapcsolatot tükrözik." 7. Képes ábrázolások . "A képes ábrázolások bizonyos műfa­jai sok tekintetben még a szövegkönyveknél is fonto­sabbak, mert mig az utóbbi arról tájékoztat, mit és hogyan mondtak a szÍnpadon, addig a kép arról számol be, hogy mit látott a néző." 8. Jogszabályok . "A színházzal kapcsolatos jogszabályok a történelem folyamán állandóéin változtak s ezért hiven tükrözik a szinház társadalmi helyzetét és politikai szerepét." 9. Tárgyi emlékek . "Akadnak közöttük sokatmondó és tör­ténetileg becses emlékek, többségük azonban jelenték­lan és semmit sem tud a kutatónak mondani." 10. Szakirodalom . "Viszonylag elég szegény. Mindezeknek az az oka, hogy a szinészettörténeti kutatás nem folyt elég szervezetten, a források nem voltak feltárva s a kutatási módszereket sem tisztázták kellőképpen. Terv­szerű munka és szakszerű irányítás ezen a téren is meghozná a kívánt eredményt." Az adattár megfelelő felépítése is, többek között, en­nek a hiányosságnak kiküszöbölését segiti. A forrásanyagok előbbi értékelése vezette a Színháztudo­mányi Intézetet Adattárának kiépítésében. A felsorolt forrás­anyagok az a terület, melyre az Adattár megszervezői elsősor­ban kiterjesztették figyelmüket, mint olyanra, amely a legmeg­nyugtatóbb, legmegbízhatóbb anyagot nyújtja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom