Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Szakáts Károly: Az adattározás elvi és gyakorlati szempontjai

ténet kutatója nem érthet egyformán az irodalomhoz, színjátszáshoz, képzőművészethez, zenéhez, tánchoz, technikához, gazdaság- és társadalomtörténethez, ha nem állnak rendelkezésére részletkutatások az egyes területekre nézve, munkája nem kerülheti el az egyoldalúságot és egyenetlenséget." Ezeknek a részletkutatásoknak a lerögzitését szolgálja az adattár. A forrásterületek hozzáférhetőségét könnyiti meg. Ha nem is teljes mértékben, de a forrásterületeket bontja fel és teszi könnyen hozzáférhetővé. A forrásterüleLeket Staud Géza a már emiitett értekezésében tiz fejezetre osztja: 1/ Szövegkönyvek, 2/ Szinlapok, 3/ Szinházi almanachok, W/ Szinházi sajtó, 5/ Emlékiratok, 6/ Levéltári anyagok, 7/ Képes ábrázolások, 8/ Jogszabályok, 9/ Tárgyi emlékek, 10/ Szakirodalom. Ezek mindegyike értékes adatot tartalmaz a színészetre vonatkozóan, adattári feldolgozásuk elengedhetetlenül szükséges, hogy mint forrásterületek könnyen hozzáférhetők és használhatók legyenek. Az egyes forrásterületek értékeire vonatkozóan idézzük Staud Gézát, aki értékeléseiben helytálló megállapításokkal mutat rá azok használhatóságára: 1. Szövegkönyvek

. "Ezek nemcsak a szinpadi előadás verbális anyagát tárják elénk, hanem tájékoztatást nyújtanak az irott szöveg szinpadi értelmezésére is. Az a számtalan adat, amelyet a szövegkönyv a színészi játékra, a díszletre, jelmezre, kellékre, világításra, zenére és a külső zajokra vonatkozóan nyújt, végső fokon a szöveg értelmezését szolgálja." 2. Szlnlapok

f "A szinház és közönség kapcsolatát szolgálja, feladata az előzetes tájékoztatás. Nyomtatott /néha kéziratos/ formában közli a közönséggel a szinrekerülő vagy műsoron futó darabokra vonatkozó tudnivalókat. A szinlapok forrásértéke nagy, de hitelességük nem minden esetben teljes. Az előadást megelőzően ké292