Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Székely György: A színházi műszaki személyzet létszámproblémái

Az anyaggal kapcsolatos problémákat három fő részben kí­vánjuk tárgyalni. Az első részben a problémakör elvi megköze­lítése kerül sorra, illetve bizonyos normatívák kidolgozása; a másodikban a magyar szinházi terület műszaki személyi és tár­gyi apparátusának tömör helyzetképét kívánjuk táblázatos for­mában megadni /az Operaház kivételével/; a harmadikban javas­latokat teszünk a szükségesnek látszó további munkálatokra. I. SÍ vi kérdések és normatívák A/ Kivi kérdések Bevezetőben már emiitettük a műszaki munka, a színpad­technika jelentőségét a színházművészetben. És valóban, ha egy pillanatra a szinháztörténész szemével vizsgáljuk ezt a kér­dést, láthatjuk, hogy a legkezdetlegesebb színielőadás, szin­játék körülményeinek, előfeltételeinek megteremtése is megkö­vetel bizonyos műszaki jellegű munkát, ha ilyen esetekben még nincs is többről szó, mint a játék helyének tisztára söpröge­téséről, egy kezdetleges dobogó összeeszkábálásáról, arc- vagy testmaszk elkészítéséről. Közhelynek hat megemlíteni, hogy a görögök is jelentős színpadi szerkezeteket alkalmaztak és hogy a barokk szinházkultura közel két évszázada - élén az operamü­vészettel - milyen fantasztikus energiákat és anyagi eszközö­ket mozgósított a látványosság magas művészi szinvonalu bizto­sítására.Eredményeiben alapvetően más volt a naturalista szín­játék köré épitett színpadkép, de ez is megkövetelte a rendkí­vül alapos és gondos műszaki előkészítést. A XIX. század máso­dik felétől kezdve azután a technikai vívmányok egymás után kerültek a szinház kifejező eszközei közé és ez a folyamat még a mai nappal sem szűnt meg. Elméleti munka Is született ezek­147

Next

/
Oldalképek
Tartalom