Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

I. Hagyomány és haladás - Kissná Földes Katalin: Az első magyar állandó színtársulat jelmezei

A magyar beszéd mellett, szép magyar ruhákat is akart látni a pártoló közönség. Kelemenék valóban ennek a kívánságnak kielégítésére törekedtek. Ez nem volt nehéz, mert a fordítók a külföldi darabokat általában magyar környezetbe helyezték, később pedig megjelentek az eredeti magyar darabok, illetve dramatizálások is. A társulat bő választékú, gazdag jelmeztárában 33 díszmagyar férfi ruha volt, nemes szőrmével diszitett, drága matériából, értékesebb női díszmagyar pedig 3 db. A ruhatár 1792 után is állandóan bővült. Ezt bizonyltja a két leltár közötti nagy értékkülönbség a későbbi javéra, néhány támogatást kérő levéli a= egyik 1792-ből a hercegprímáshoz cimezve, ebben azt irják, hogy jelmezekre addig 600.- rénus forintot költöttek, a másik Pest Vármejyéhez 1795-ből, amelyben már «000.- forintról van szó, és a Magyar Hírmondó 1792. juniusi száunának előzetes jelentése arról, hogy a Társaság az "Aranyperecek" c. színdarab előadására készül, és az eredeti magyar darabot oly nagyra értékeli, hogy 600.- forintot költ az uj díszletekre és jelmezekre. /A darabot Endrődy dramatizálta, Dugonics: Jolánka c. regényéből./ A jelmeztár természetesen nemcsak díszmagyar ruhát, hanem egyéb színpadi öltözeteket is tartalmazott. Az 1793as bővített leltár, a jelmezeket a következőképpen osztályozza: Udvari öltözetek, Civilis öltözetek, Uniformis öltözetek, Gyalog uniformisok, Német és Erantzia öltözetek, Paraszt öltözetek, Libéria öltözetek, Elegyes öltözetek, Asszonyi öltözetek, Gombkötő munka, Tsizmadja munka, Szijjártó munka, Süveges munka, Egyéb eszközök, Némi-Nemű eszközök. Az első magyar színjátszó társaság eleinte közösségben élt, maguk választotta vezető irányítása alatt, szigorú törvények szerint. Bayer József: A nemzeti játékszín története c. munkájában leirja a társulat fennmaradt szinházi rendeleteit és az igazgatás módjait. Az öltözetekről ! ! - 72 -