Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

I. Hagyomány és haladás - Kissná Földes Katalin: Az első magyar állandó színtársulat jelmezei

a következőket írja: "A ruházatot az igazgató jelölte /a szinész/ számára, azonban köteles annak számát egyszeri viselés után rolljába bejegyezni. Még a játékközben való öltözködés is, csak az igazgató tudtával történhetett." /A társulat három igazgatója közül, a "játékok igazgatója" a mai rendező feladatkörét töltötte be, ezt emliti Bayer a fentiekben./ A ruhák gondozása a subalter /ruházatok gondviselője/ feladata volt, de használat alatt a jelmezekért és a vele járó összes kellékekért a színésznek kellett felelni. A színésznők jelmezeiről nem tudunk teljes rekonstrukciót adni, mert a fennmaradt adatok csekély száma erre nem ad lehetőséget. Ugyanis az Inventáriumban olyan kevés női öltözet szerepel, hogy semmiképpen sem fedezhette a társulat színésznőinek garderobját. A szinésznők,jelmezeiket általában házilag készíthették. Ez a korabeli német színházaknál is igy volt, ezért kaptak a társulat női tagjai több fizetést. 1794-ben a magyar színjátszó társaság Buschnak, a német színház akkori igazgatójának vezetése alá került.Ebben az időben a garderobe már nem gyarapodott, sőt a színészek panasszal fordultak a Helytartótanácshoz /1794. április 15./» hogy Busch rongálja a fölszerelésüket. Egy év múlva, 1795. június 11-én ismét irtak, most már Pest vármegyéhez, hogy az igazgató nem készitett a játékdarabokhoz szükséges öltözeteket. Ezután kötelezik Buscht, hogy a magyar társulatnak, az előadandó darabokhoz szükséges ó-német, római, török férfi és női statiszta ruházatokat a német színház ruhatárából - amely tulajdonképpen a város tulajdona - alkalmi használatra átengedje. Ez a rendelkezés néhány újonnan készített jelmezre nem vonatkozott. /Busch különben nem volt rossz igazgató, magyar felesége mellett, nem is lehetett magyar ellenes, sokkal valószínűbb, hogy a panaszkodó levelek a kikerülhetetlen színházi viszálykodás következményei voltak./ - 73 - i